Legnépszerűbb termékek
Nincs találat
Legnépszerűbb cikkek
Nincs találat

Gyógyítható lehet a gluténérzékenység és a cöliákia

Létrehozva: 8/21/2024 2 perc AktuálisÉtelintoleranciagluténorvoslásorvostudománycöliákiaÖsszes cikk
A statisztikák szerint száz emberből egynél már a legkisebb mennyiségű glutén elfogyasztása is komoly fájdalmakkal jár. Ezt a betegséget cöliákia néven ismeri az orvostudomány. Bár a szervezet gluténre adott reakciójának genetikai gyökerei vannak, számos egyéb tényező is hozzájárulhat a gluténintolerancia kialakulásához, ami jelentősen nehezíti a probléma feltárását – ezzel együtt pedig a gyógyítás helyett is inkább csak kezelésről beszélhetünk.

A tudósok éppen ezért régóta igyekeznek feltárni, hogy pontosan miként indul el az immunválasz a betegeknél, és úgy tűnik, a kanadai McMaster Egyetem kutatóinak sikerült a témában áttörést elérniük.

Az általuk vezetett nemzetközi kutatócsoport egerek segítségével azonosította a bélnyálkahártyát alkotó sejtek kulcsfontosságú szerepét a folyamatban, és sikerült leírni azt a kulcsfontosságú lépcsőfokot is, ami új terápiák kidolgozásához vezethet – írja a Science Alert. Az erről szóló tanulmányt a Gastroenterology című tudományos lapban publikálták.

A cöliákia lényegében egy autoimmun betegség, amelyet a gluténként ismert fehérjék egy csoportjának jelenléte vált ki a belekben. Gyakorlatilag bármi, ami búzából, árpából vagy rozsból készül – vagyis a legtöbb pékáru, kenyér és tészta –, puffadást, komoly fájdalmat, hasmenést, székrekedést, és bizonyos esetekben akár refluxot és hányást okozhat a betegeknél.

Ők azok, akiknek nem egy trendi divatirányzat miatt kell nagyon szigorú gluténmentes diétát tartaniuk. Jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy a tünetek ne jelentkezzenek.

Elena Verdu, az egyetem gasztroenterológusa szerint mindezt rendkívül nehéz megtenni. A cöliákiás betegeknél már az is súlyos tüneteket válthat ki, ha olyan ételt esznek, ami érintkezett a gluténnel – például egy levest, amiben ugyan nincs tészta, de belefőzték azt.

Forrás: Envato Elements

A betegséggel diagnosztizált emberek nagyjából 90 százaléka hordoz egy olyan génpárt, ami a HLA-DQ2.5 nevű fehérjét kódolja. A maradék 10 százalékuk szervezetében egy másik fehérje, a HLA-DQ8 okoz problémát.

Mint a többi HLA-fehérje, ezek is az idegen anyag egy-egy darabkáját hordozzák, hogy megmutassák az immunrendszernek, mire kell nagyon odafigyelni, ha legközelebb bekerül a szervezetbe. A két fehérje a glutén peptideket mutatja meg a szervezetnek, így a védekező T-sejtek reakciója beindul, ha bekerül a szervezetbe a glutén. Ez vezet az autoimmun betegség kialakulásához.

Csakhogy nem mindenkinél alakul ki a cöliákia, akik a fent említett két fehérjével rendelkeznek. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a guténdarabokat először át kell vinni a bélfalon egy szállító enzimnek, amely kötődik a peptidhez, majd megváltoztatja azt, hogy még könnyebben felismerje a szervezet.

Mivel a bélfal sejtjei felelősek a szállító enzimek bélben történő felszabadításáért, így kritikus szerepük van a betegség korai szakaszában.

Ami eddig nem volt világos, az az, hogy miként zajlik le ez a reakció. A kutatók ezért egerek segítségével ellenőrizték a folyamatot, majd olyan organoidokat – élő bélszerkezetet – hoztak létre, ami lehetővé tette, hogy ellenőrizzék, a folyamat bekövetkezik-e, és ha igen, hogyan.

A vizsgálatból kiderült, hogy a beleket bélelő sejtek nem csupán passzív szemlélői a folyamatnak, amelyek megszenvedik a betegséget, hanem kulcsfontosságú résztvevői annak: amellett, hogy megmutatják a szervezetnek a glutén darabjait, ők szállítják az enzimeket a glutén-specifikus immunsejtek számára is.

Az érintett szövettípusok és a gyulladást okozó mikrobák jelenléte és működése új terápiás lehetőségek előtt nyitja meg az utat. Ez végül oda vezethet, hogy világszerte emberek milliói fogyaszthatnak majd úgy glutént, hogy nem kell a következményektől tartaniuk.

Borítókép: Envato Elements

Kanadai kutatóknak sikerült feltérképezniük azt a folyamatot, ami oda vezet, hogy a szervezet agresszíven reagál az elfogyasztott gluténre.