program

Stadion a kertünkben

2015. 09. 01.
Ennyire még nem utáltam szeptembert. Még akkor sem, amikor a gimi utolsó éve kezdődött. Pedig azon a nyáron rengeteget töltöttem külföldön és már „nagyfiúként” úgy éreztem, enyém a világ.

Tanulok élni

2015. 08. 31.
Az életem gyökeresen megváltozott. Ez egy nagyon közhelyes mondat így leírva, de tényleg megváltozott. És nem csak a lakcímkártyám lett vadonatúj, hanem egy csomó – látszólag apró – részlete az életemnek.

Házunk táján 2. Rész: Kempinganyu

2015. 08. 30.
Beköltöztünk a meseházikóba! Volt egy működő fürdőszobánk, ami igazából mosókonyha és mosdó még nem volt benne, egy gyönyörűen felcsempézett „majdkonyhalesz”, egy korlát nélküli lépcső, egy tágas fagerendákkal teli gyermek galéria, ahol még hiányzott az üveglap a födémből.

Véghajrá

2015. 08. 05.
Az egész csúszás emberi mulasztások és csúsztatások miatt alakult ki. Hazánk egyik piacvezető franchise rendszerben működő ingatlanirodájának egyik értékesítője mutatta meg először nekünk a házat. Elsőre megtetszett és mi rögtön jeleztük, hogy amint eladtuk a lakásunkat, mi megvennénk az ingatlant.

1. rész: káosz a köbön

2015. 07. 30.
KÖLTÖZÜNK! Most már írhatok A Házról, mert nagggyon sok bonyodalom és izgalom után miénk lett végre. Az utolsó utáni pillanatban kaptuk meg a kulcsokat és vágtunk bele az átalakításba, de csodával határos módon találtunk helyi kivitelezőket, akik (ha minden jól megy) bő két hét alatt varázsolnak nekünk lakható házat, falbontással, fűtésszereléssel, új fürdőszobákkal, gyönyörű padlóval és hófehér falakkal.

... tovább, tovább, tovább!

2015. 07. 13.
Szülőként most júniusban végezzük el a tizenegyedik osztályt, és ebben az évben immár öt gyermekünk fogja átvenni a bizonyítványát. Hétéves kisfiunkkal bővült a tankötelesek száma, Ádám pedig most ballag át a gimnáziumba.

Fáradtan és boldogan

2015. 06. 23.
Ahogy közelít a tanév vége, egyre nehezebb a gyerekeket kiimádkozni az ágyból reggelente, elindul a visszaszámlálás, hogy „gyere kicsim, már csak 19 reggel kell ilyen korán felkelni, ezt még bírjuk ki!”

Boriszemmel

2015. 06. 18.
Kaptam egy ajándékot anyák napjára! Igen, kaptam. És én mint apa nagyon büszke vagyok rá! A nagylányunk találta ki, amikor már látta, hogy áprilisban teljesen „összeomlik” minden körülöttünk. Az említett ajándék utolsó utáni pillanatban, egy vasárnap este landolt a mailboxomban.

Az a bűvös 40

2015. 05. 04.
Tíz évvel ezelőtt nagyon rosszul érintett a harmincadik születésnapom közeledte, nem örültem a meglepetésbulinak, nem találtam a helyem az összegyűlt barátok között, de a világban sem. Nehezen barátkoztam meg azzal, hogy elmúltak az igazán fiatal éveim, és már a harmincas korosztályhoz tartozom.

Egy ágyban egy negyvenes nővel

2015. 04. 24.
Nagyon készültem a jeles napra, mert én vagyok az első számú rajongója. Nem akart meglepetésbulit, ezért nem is szerveztem neki. Én nem akartam neki semmilyen meglepetést venni, mert mi évek óta nem ajándékozzuk meg egymást semmilyen jeles napon, kvázi „haszontalan” dolgokkal. Azt találtam ki, hogy kivételesen csak rá fogunk figyelni kettő teljes napon át.

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!