program

Tavaszi bezsongás

2009. 04. 30.
Szép dolog a nagy család, de néha átláthatatlan. Mostanra teljesen beköszöntött a tavasz, a reggelek világosak, két lányommal büszkén közelítek a suli felé, merthogy egyelőre még a nagyobbik, Bori is velünk tart (amit egy tapasztaltabb barátom szerint már nem sokáig élvezhetek).

Tavaszi zsongás

2009. 04. 30.
Minden jel arra mutat, hogy tényleg tavasz van, mert az egy dolog, hogy virágba borult a kert, hogy világos van még Bence úszóedzése után is, hogy a lányaim egészen rövid szoknyákban feszítenek, és hogy Dávid babát sem kell eszkimónak öltöztetnem, ha kimegyünk sétálni. De Ádám fiam szerelmes!

Beteg a család – anyaszemmel

2009. 03. 16.
A múlt hónapban alig volt egészséges ember a városban, a suliban és az oviban csak lézengtek a gyerekek. Egy ideig a mieink még tartották a frontot, de aztán nálunk is megkezdte pusztító munkáját egy vírushalmaz. Először Bori lányom dőlt ki, majd az orvosi rendelőben töltött két óra után Rozi és Bence is köhögni kezdett.

Anya beteg – apaszemmel

2009. 03. 16.
Hálistennek túl vagyunk rajta. Ezt azért írom, mert a február olyan volt, mintha az Aggteleki Nemzeti Parkban talált medvékkel együtt aludtunk volna téli álmot, a konyhában és a gyerekszobában történtek pedig semmiben sem különböztek egy tábori kórház és az üzemi étkezdék viszontagságaitól. Feleségem lebetegedett.

Újra iskolaválasztás – anyaszemmel

2009. 01. 20.
Tudom, még csak az év elején járunk, így talán korainak tűnhet a szeptemberi iskolakezdésen töprengeni, de el kell kezdenem gondolkodni, hiszen Bence fiunk májusban lesz hat éves. Menjen-e iskolába vagy maradjon ovis még egy évig? Ha megy, hová menjen: ahová a lányok is járnak, vagy esetleg egy másik iskolába, ahol más a „kínálat”?

Újra iskolaválasztás – apaszemmel

2009. 01. 20.
Bence iskolába megy. Legalábbis életkora szerint. Ezt azért írom így, mert a logopédus néni ősszel azt mondta, nem kellene még iskolába vinni. Ezt a tanácsot már egyszer megfogadtuk Ádámnál, hiszen ő is májusi. Tényleg játékos és szeleburdi volt még április-május környékén, de nyáron minden megváltozott, elkezdte érdekelni az olvasás, az írás, mert barátai mentek a suliba.

Új év – új élet? – apaszemmel

2008. 12. 29.
Év vége van, a megnyugvás ideje, Ádám fiammal viszont egy nagyot ordítoztunk december 28-án. Ő elindult a haverjaival találkozni, de előtte jól összeveszett az anyjával, majd rácsapta az ajtót. Ahogy kilépett, én utána, elkaptam és megkérdeztem, szabad-e tudnom, mikor jön.

Új év – új élet? – anyaszemmel

2008. 12. 29.
Év vége van, elmúlt az a pár békés nap, mikor reggeltől estig együtt volt a család, mindennap gyertyafénnyel és nagycsaládi vagy baráti eszem-iszommal. Érkezik az új esztendő, nálunk máris kisebb drámával, hiszen tizenöt éves Ádám fiam 28-án „utókarácsonyi” buliba volt hivatalos.

Megint szülünk

2008. 11. 15.
Nagyon türelmetlen vagyok. Bár csak huszadika körülre várjuk a „legkisebb” érkezését, siettetném, ha lehetne… Be is vetek mindenféle hagyományos és újkeletű praktikát, a málnalevél teától a homeopátiás golyókig.

A határidő a legjobb múzsa…

2008. 11. 15.
…állította egyik tanárom a főiskolán. Ez elég régen történt, de mintha csak tegnap lett volna. Akkoriban adtam le a szakdolgozatomat és a diplomavédésre a kórházból érkeztem, mert aznap született Ádám fiam.

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!