Szimpatika – A fröccs titkai

A nyarat sokan csak fröccsel bírták ki, egyre terjed a roséból készült változat. Ha azonban Jedlik Ányos nem lett volna, akkor most szomorúan bámulnánk a poharunkat.

Jedlik Ányos a győri bencéseknél tanított. Már 1828-ban elkezdte kutatni, hogyan lehetne az ipar számára is használható savanyúvizet előállítani. Kísérleteinek eredményeképp kénsavat és fahamut kevert össze, mely szénsavgázt termelt. Egy győri mester műhelyében készítették el a megálmodott készüléket. A bécsi egyetem két oktatója lecsapott a felfedezésre, és németre fordítva lapjukban megjelentették. Jedlik nem csak szódát készített, hanem mesterséges ásványvizet is, melybe a különféle ásványi anyagokat kevert. A felfedezés nagy sikert aratott, a rendtársak elégedettek voltak vele.

Az orvos barátok is lelkesen nyilatkoztak az új találmányról. A kórházi betegeknek is ízlett az ásványvíz és a szikvíz, így hálásának kortyolgatták. Főleg, mert 1831-32-ben kolerajárvány tört ki az országban, és a savanyú kémhatású víz enyhítette a fájdalmakat, és a járványt sem terjesztette tovább.

A készüléket közben továbbfejlesztette, hogy minél kevesebb gáz elillanásával tudja palackozni a kész nedűt.

1846 egyik októberi napján Fóton összegyűlt sok híres ember, köztük Vörösmarty is. Fáy András pincéjében gyűltek össze, hogy megkóstolják a bort. Jedlik is meghívást kapott az eseményre, és magával vitte a szódásüvegét. Aztán a borba szóda került. Jedlik spriccnek hívta, de Vörösmartyinak ez a szó nem tetszett és inkább a fröccs nevet találta ki. Vörösmartyra nagy hatást gyakorolhatott a fröccs, mert 17 versben írt róla.

A szikvízgyártás elismert szakma lett, Országos Szikvíz Ipartestület jött létre, de persze a háború után államosították az üzemeket. A lakosság azonban fellázadt, ás ezért újra engedélyezték a házhoz szállítást. Ezt azonban csak a kis üzemek merték bevállalni. Az állam havi 40 kg szén-dioxidot utalt ki, nehogy konkurenciává válhasson a nagy üzemeknek. És, hogy régen se volt könnyebb azt az is bizonyítja, hogy 46 százalékos adót kellett előre fizetni, és csak akkor kaphatott az iparos szénsavutalványt. És ha ez nem lenne elég, maximált áron 1,10/ liter áron lehetett csak adni a szomjoltó nedűt. Az ár 26 évig volt érvényben, és csak 1977-től lett szabadáras.

Forrás: Országos és Budapesti Szikvízkészítő Ipartestület által
az MVA támogatásával 1998-ban kiadott
SZIKVÍZGYÁRTÓK KÉZIKÖNYVE