Szimpatika cikkek Lélek-témában

Azt olvastam a napokban, hogy él egy vak férfi Kaliforniában. Kerékpárral közlekedik a városban, és hegyet mászik. Nyelvével csettintve jár-kel a világban, és a visszhangok alapján tájékozódik. A fülével „lát”, mint a denevérek. Szinte hihetetlen, de igaz. Érzékszerveink ugyanis sokkal többre használhatók, mint azt gondolnánk.

Amikor pár éve találkoztam Kárász Eszterrel, nem jöttem rá, honnan ismerős; miközben semmilyen közös emlék nem ugrott be, úgy éreztem mintha együtt nőttünk volna fel. És tényleg vele, vagyis filmjein nőtt fel az egész generációm – amikor még csak egy tévécsatorna volt. Színészi pályája 18 évesen elakadt, ahogy annyi gyereksztáré. Az ő útkeresésének – önmagára találásának – epizódjait viszont dramaturg sem fűzhette volna fel szebben. Ma is szerepel, és ma is főleg gyerekekhez szól – a zene és a játék nyelvén: bohócdoktorként és az Eszter-lánc mesezenekar koncertjein.

Elkészült a Férfiak Klubja újabb átfogó felmérése, ezúttal nyolcezer nőt kérdeztek meg, mi a véleményük a férfi erényekről. A megkérdezettek majdnem száz százaléka szerint fontos az apai minta és a férfi erények apaságon keresztül történő örökítése, és szükség van férfi példaképekre.

Sztárok szavalnak a jobb otthonokért a Habitat kampányában. Berki Krisztián olimpikon, Hajós András és Szekeres Nóra szavalással hívják fel a figyelmet a rossz lakhatási körülmények között élő gyerekek helyzetére.

Juli éjfél előtt pár perccel esett be Annához lélekszakadva, zihálva, hátra-hátrasandítva, nem követik-e, aztán ahogy egy kicsit biztonságban érezte magát, felzokogott. Anna végignézett rajta, és már nem is kérdezte, csak mondta. – Megint nála voltál. Megint bántott.

Tíz évvel ezelőtt nagyon rosszul érintett a harmincadik születésnapom közeledte, nem örültem a meglepetésbulinak, nem találtam a helyem az összegyűlt barátok között, de a világban sem. Nehezen barátkoztam meg azzal, hogy elmúltak az igazán fiatal éveim, és már a harmincas korosztályhoz tartozom.

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Biokémiai Tanszékének kutatói a világon elsőként juttattak gyógyszert úgy egy élő állatba, hogy az egyetlenegy sejtben vagy a sejt egy meghatározott részében fejtette ki hatását.

Nagyon készültem a jeles napra, mert én vagyok az első számú rajongója. Nem akart meglepetésbulit, ezért nem is szerveztem neki. Én nem akartam neki semmilyen meglepetést venni, mert mi évek óta nem ajándékozzuk meg egymást semmilyen jeles napon, kvázi „haszontalan” dolgokkal. Azt találtam ki, hogy kivételesen csak rá fogunk figyelni kettő teljes napon át.

Félelemmel vegyes aggodalommal kíséri felnőtt társadalmunk a felnövekvő korosztályok szocializációját, és ebben ki is merülnek a felelősségvállalással kapcsolatban dédelgetett ambícióink, már ami a gyakorlatot illeti.

Azt mondják a pszichológusok, hogy a legelviselhetetlenebb emberi érzés a szégyen. A legfájdalmasabb élmény. Életünkben nagyon sok mindent teszünk azért, hogy elkerüljük a szégyent. Sokan például ezért félünk más emberek előtt megszólalni. Ezért számít komoly rosszallásnak, ha a gyerek azt hallja, szégyelld magad. De ha egy kisgyereket megszégyenítenek, senki se tudja, hogy mit és kit fog elkerülni azért, hogy azt soha többé ne kelljen átélnie.