Szimpatika – A húgyúti fertőzés rendszeres kiújulásának okai

A felfázást a szó jelentése miatt sokan a hideggel azonosítják, holott, ha a betegség valódi megnevezését, a hólyaghurutot vagy a húgyúti fertőzést használjuk, beláthatjuk, hogy nem csak a hidegben lehet „felfázni”.

A betegséget ugyanis általában olyan baktériumok okozzák, amelyek normálisan is jelen vannak az ember vastagbelében, de a húgyutakba kerülve és elszaporodva már kórokozókká válhatnak.

Az egyik leggyakoribb és legismertebb ilyen baktérium az Escherichia coli, vagyis az E. coli.

A baktériumfertőzés következtében alakulnak ki olyan jellegzetes és kínzó tünetek, mint:

• a gyakori, esetleg állandó vizelési inger;
• a hólyagtáji és húgycsőfájdalom;
• a csípős, fájdalmas vizelés;
• a hirtelen jelentkező, sürgető vizelési inger;
• a keresztcsontnál jelentkező fájdalom;
• a zavaros, esetleg bűzös, ritkán véres vizelet.

Mi okozhatja a gyakori kiújulást?

Ha valakinél sokadszor tér vissza a húgyúti fertőzés, mindenképpen utána kell járni, mi okozhatja a rendszeres kiújulást. Vannak ugyanis életmódbeli hajlamosító tényezők, és olyan betegségek is, amelyek orvosi kezelést igényelnek.

Előbbi csoportba tartozik például a nem rendszeres vizeletürítés, a pesszáriumhasználat, a nem megfelelő intim higiénia és a nem körültekintő nemi élet, utóbbi csoportban pedig érdemes kiemelni a nőgyógyászati gyulladásokat, a hüvelyi szárazságot, a húgyutakat és főleg a hólyagot érintő fejlődési rendellenességeket, sérüléseket, köveket, daganatokat, sipolyokat, a cukorbetegséget és az eleve adott tulajdonságot, a nőkre jellemző rövid húgycsövet.

Azt is fontos tudni, hogy a kezeletlen stressz önálló rizikófaktornak számít, így bizonyos esetekben sokat segíthet a pszichés támogatás is.

A diagnosztizálás azért is fontos, hogy kideríthessük, nincs-e valamilyen betegség, rendellenesség a háttérben – hangsúlyozza Nagy Károly, az Urológiai Központ urológusa.

 A húgyúti fertőzés tünetei alapján sokszor már egyértelműen diagnosztizálható, de az is igaz, hogy a ránézésre tiszta, nem zavaros vizelet is származhat hólyaghurutos betegtől.

Ilyenkor a vizelethez használt tesztcsík, szükség esetén a vizeletüledék vizsgálat mutathatja ki a betegség jelenlétét.

A vizeletelemzés tehát mindenképpen alapja a diagnosztizálásnak, de ha már visszatérő, krónikus húgyúti fertőzésről van szó, további vizsgálatokra is szükség lehet. Szóba jöhet többek közt a vizelettenyésztés, a katéteres vizeletvizsgálat, a hasi ultrahang, a hólyagtükrözés vagy cisztoszkópia, a natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok.

Így csökkenthető a kiújulás kockázata

Hidratálás

A gyakori ivás nem csak a felfázás megelőzésében, de a kezelésében is segíthet. A bőséges folyadékfogyasztás ugyanis segít a salakanyagok hatékony kiürítésében és hígítja a vizeletet. Legalább 8 pohár vizet ajánlott meginni naponta, és beválhat a tőzegáfonyalé is, gyulladáscsökkentő hatása miatt.

Gyakori, alapos vizelés

A gyakori vizeletürítés azt eredményezi, hogy a baktériumok csak rövidebb ideig tartózkodnak a húgyúti szervek közelében, így a fertőzés kockázata is csökken. Tehát inger esetén mindig menjünk el vécére és próbáljuk teljesen kiüríteni a hólyagot. 

Megfelelő intim higiénia

Az is hozzájárul a húgyúti fertőzés kialakulásához, ha a végbélből származó baktériumok eljutnak a húgycsőhöz, innen pedig a húgyúti szervekhez. Ezért vécéhasználat után elölről hátra ajánlott a vécépapírt használni, külön vécépapírdarabot alkalmazva a nemi szervekhez és a végbélhez.

Biztonságos nemi élet

A szexuális élet során számos baktérium eljuthat a húgyúti szervekhez, ami azonban fékezhető olyan szokásokkal, mint óvszerhasználat, megbízható partner, illetve szex előtti és utáni vizelés.

Az enyhébb esetek kivételével az orvos elrendelhet antibiotikus kezelést is, amely gyorsan, hatékonyan elpusztítja a fertőzést okozó baktériumokat, így megszabadít a kínzó érzéstől.

Az urológus azonban mindig mérlegeli az antibiotikum adását, ugyanis gyakori használat mellett kialakulhat a rezisztencia, amikor a baktériumok ellenállóvá válnak, és nem reagálnak már az adott gyógyszerre.

Ha mégis szükséges az antibiotikum-szedés, érdemes a szervezet hasznos baktériumflóráját probiotikumokkal támogatni és a bélflóra mellett a hüvelyi vegyhatás megőrzésére is figyelni.

Borítókép: freepik.com