Húgyúti fertőzés (köznyelvi nevén felfázás) akkor alakul ki, amikor a húgyutakban elszaporodnak a kórokozók, gyulladást okozva. Általában baktériumok állnak a háttérben, közülük is a leggyakoribbak a székletben előforduló mikroorganizmusok, például az E. coli. A húgyúti fertőzések döntő többsége nem veszélyes, de antibiotikumos kezelést igényel.
A húgycső nyílása körül, illetve az alsó húgyutakban előfordulnak baktériumok kis mennyiségben. Ezek nagyrészt a bélflórában normálisan jelenlévő fajok, például az E. coli és az Enterococcus faecalis, amelyek a végbélnyílás irányából könnyen eljuthatnak a húgycső nyílásához, főleg nőknél, akiknél közelebb van a két testnyílás. Ezen baktériumok nagy része a vizeletürítéssel távozik, emellett a húgycső nyálkahártyájában is vannak immunsejtek, amelyek folyamatosan csökkentik a vizeletben előforduló kórokozók számát.
A húgyúti fertőzésről akkor beszélünk, ha vagy túl sok kórokozó jut a húgyutakba, és/vagy az immunrendszer gyengül le, így a baktériumok felszaporodnak és egyre feljebb jutnak a húgyutakban. Amennyiben csak a húgycső és a húgyhólyag érintett, alsó húgyúti fertőzésről, amennyiben a húgyvezetők és a vese is érintett, felső húgyúti fertőzésről beszélünk. (A húgyhólyag fertőzését egyébként hólyaghurutnak nevezik.) De milyen tényezők is járulnak hozzá a fertőzés kialakulásához?
Az egyik legfőbb ok az immunrendszer legyengülése – ez ugyanis nemcsak önmagában kiváltó ok, hanem sok esetben más tényezőkkel együtt vezet felfázáshoz. Az immunrendszer számos okból kifolyólag legyengülhet:
A húgyúti fertőzések jelentős részénél nemi úton kerül be a kórokozó a húgyutakba. Okozhatja kifejezetten szexuális úton terjedő kórokozó (pl gonorrhea vagy chlamydia), de az is gyakori, hogy az aktus során kórokozók jutnak a húgycsőbe, ahol aztán elszaporodnak, főleg akkor, ha az szexuális együttlétet nem követi vizeletürítés. A különféle fogamzásgátló eszközök, például a pesszárium használata szintén növeli a kockázatot, ahogy a gyakori partnerváltás is. Megbízható védelmet igazából az óvszer használata jelent, bár ha síkosító nélkül használják, irritálhatja a hüvely falát, ami megint növeli a fertőzés esélyét.
A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás az öregedés természetes velejárója, amely azonban okozhat komoly problémákat, például sok esetben akadályozza a vizelet ürítését, amely így pangani kezd a húgyhólyagban. A pangó vizelet pedig kedvez a baktériumok elszaporodásának, így a hólyaghurutnak is.
A húgyutakban kialakuló kövek (pl. vesekő, hólyagkő) irritálhatják a nyálkahártyát, így segítve a baktériumok megtelepedését.
Amennyiben a fertőzés súlyosabban elharapódzik, előfordulhat:
A súlyosabb fertőzések – főleg a hosszabb ideje fennálló krónikus fertőzések – a húgyvezetőkön keresztül elérhetik a veséket, vesegyulladást okozva. A vese bakteriális fertőzése veszélyes állapot, mert amennyiben nem kezelik időben, maradandó vesekárosodást okozhat. A legsúlyosabb esetekben kialakulhat vesemedence- gyulladás, illetve a kórokozó behatolhat a véráramba is (vérmérgezés vagy szepszis) ami az immunreakcióval együtt életveszélyes állapotot válthat ki.
Várandós nőknél a felfázás veszélyeztetheti a magzatot, bizonyos esetekben okozhat korai burokrepedést és koraszülést. Férfiaknál pedig a húgycsőszűkület kockázata áll fenn, ami aztán szintén számos további problémára hajlamosít.
A tünetek alapján legtöbbször könnyen felállítható a diagnózis. Amennyiben felmerül kérdés, a vizeletből vagy a vizeletüledékből gyorsan kimutatható a kórokozó.
A húgyúti fertőzés gyógyszer segítségével általában gyorsan, néhány nap alatt kikúrálható. Az esetek nagy részében antibiotikumot ír fel az orvos, emellett javasolt a nagy mennyiségű folyadék fogyasztása is. A házi gyógymódok önmagukban sajnos nem elégségesek, de bizonyos készítmények (például a tőzegáfonyalé) segíthetnek.
Fontos, hogy pontosan kövessük az orvos utasításait. A felfázás ugyanis könnyen visszatérhet, amennyiben nem kezeltük hatékonyan, illetve nem szüntettük meg a kiváltó okokat. Egy visszatérő húgyúti fertőzés pedig nemcsak kellemetlen, hanem növeli a krónikus fertőzés kialakulásának kockázatát is. Ezen felül amennyiben az antibiotikum nem irtotta ki teljesen a baktériumokat, előfordulhat, hogy rezisztenssé válnak az alkalmazott hatóanyagra – a multirezisztens baktériumok elpusztítása pedig sokkal nehezebb lesz a későbbiekben.