Vérmérgezés: okok, tünetek, kezelési lehetőségek

A vérmérgezés bármely életkorban kialakulhat, azonban gyakoribb a gyenge immunrendszerű személyeknél, időseknél, gyermekeknél, illetve azoknál, akik cukorbetegségben, daganatos megbetegedésben, AIDS-ben, vese- vagy májbetegségekben szenvednek.
 

A vérmérgezés okai

A vérmérgezés különféle fertőzések szövődményeképpen alakulhat ki. Ezek a fertőzések leggyakrabban bakteriális eredetűek, de vírusos vagy gombás fertőzés is állhat a háttérben. A fertőzést okozhatja agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás, hasi fertőzési gócok, illetve sok vérmérgezéses eset mögött húgyúti fertőzések állnak.

Az is gyakori, hogy elfertőződött sérülés tehető felelőssé a szepszis kialakulásáért. Ezért fontos, hogy az állatharapással vagy egyéb módon szerzett mély, szúrt, spontán záródó sebeknél gondoljunk a vérmérgezés kialakulásának kockázatára, és gondoskodjunk a seb lehetőleg sebészorvos által történő megnyitásáról és kezeléséről.

Az ilyen sérülésekkel mélyebb szövetekbe jutó kórokozók ugyanis a seb korai záródásával felszaporodhatnak és a véráramba kerülhetnek. Sajnos időnként a kórházban is kaphat el a beteg kórokozókat, amelyek sokszor az infúziós kanül mentén vagy a bőrön kialakult felfekvéseken át  jutnak a véráramba.

A szepszis során a véráramba került kórokozók, illetve azok toxikus anyagcseretermékei kiterjedt immunválaszt váltanak ki, ami „túlszalad”. A fertőzésre adott túlzó válasz során kaszkádszerű folyamatok indulnak el, amelyek során felszaporodnak a szervezetben gyulladást, illetve egyéb káros folyamatokat, például véralvadást kiváltó molekulák.

A kiserek áteresztőképessége megnő, így pangás és ödéma alakulhat ki az érintett területeken. Szövetkárosító hatású oxigéngyökök keletkeznek, és keringési problémák alakulnak ki, amelyek a szövetek egy részében oxigénhiányos állapothoz vezethetnek.

A betegség előrehaladott stádiumait súlyos szepszisnek, illetve szeptikus sokknak nevezzük. A súlyos szepszis során a vérmérgezést okozó alapbetegségen túl legalább egy további szerv érintett, a szeptikus sokk során pedig felborul a keringés: ezt az állapotot alacsony vérnyomás, szapora pulzus, illetve immár több szerv működési zavara jellemzi.

A kóros immunfolyamatok az idő előrehaladtával egyre több szervet és szervrendszert érintenek, és komoly szövődményekkel járhatnak:

• Agyhártyagyulladás,
• Szív- és érrendszeri problémák (pl. szívbelhártya-gyulladás),
• Hashártyagyulladás,
• Ízületi gyulladás,

A vérmérgezés tünetei

A vérmérgezés tünetei nagyban függnek a fertőzés eredetétől, illetve a betegség stádiumától.

• Elfertőződött seb esetén gyulladás, vörösség, duzzanat jellemző.
• A külső sérülés okozta bakteriális fertőzés átterjedhet a nyirokerekre, amely tipikusan vörös csíkok („vérmérgezés csík”) megjelenésével jár.
• Egy idő után láz és hidegrázás jelentkezik; a bőr száraz és forró.
• Ritka esetekben a testhőmérséklet kórosan alacsony; ez a betegség egy nagyon veszélyes formája.
• A betegség előrehaladtával megnő a pulzus, csökkenni kezd a vérnyomás, illetve hiperventillál a beteg (szaporán veszi a levegőt).
• Gyakori a szédülés, bágyadtság, aluszékonyság, kedvetlenség.
• A betegség késői stádiumában zavartság is kialakulhat.

Idős korban gyakori a legyengült immunrendszer, ezért náluk a betegség gyakran nem jár lázzal. Gyermekek, illetve csecsemők esetén pedig tipikus tünetek lehetnek a szédülés, zihálás, az elfehéredett, márványozott bőr, a láz (38°C) vagy nagyon alacsony testhőmérséklet (36 °C), illetve a folyamatos hányás, étvágytalanság, bágyadtság, aluszékonyság és kedvetlenség.

A vérmérgezés kezelése

Az intenzív terápiát igénylő esetekben már a tünetek és a létfontosságú légzési és keringési funkciók változása által alkotott klinikai kép mellett felállítható a diagnózis. Az alapos fizikális kivizsgálás és a létfontosságú élettani funkciók folyamatos figyelemmel követése mellett laboratóriumi vizsgálatok is szükségesek a fertőzés jellegének meghatározásához.

A kórokozó azonosítása mikrobiológiai vizsgálattal végezhető el. Ehhez vérből történő mintavételre van szükség, amit először a gyógyszeres terápia megkezdése előtt, majd pedig a kezelés alatt többször, ismételten vesznek le, ez az ún. hemokultúra. A kórokozó kimutatása laboratóriumi körülmények között, tenyésztéssel lehetséges, ami időigényes folyamat. 

Vérmérgezés esetén azonnali kórházi kezelésre van szükség. Súlyos vérmérgezés fennállásakor elsődleges a keringési és a légzési funkció helyreállítása, stabilizálása, ami gyakran intenzív osztályos ellátást igényel. Van, hogy ezen felül a kiválasztást is meg kell támogatni dialízis segítségével.

Ezzel egy időben szükséges a kórokozó ellen ható, vénásan adott antibiotikum, illetve a gombaellenes kezelés mielőbbi megkezdése. A szepszis kezelése során nagyon fontos ezen felül a fertőzés forrásának (gyulladásos góc, például tályog) feltárása és kezelése, ez ugyanis nagymértékben megnöveli a gyógyulás esélyét.

Olyan kórképről van szó, ahol már a gyulladásos reakciót elindító kórokozó azonosítása előtt meg kell kezdeni a gyógyszeres kezelést (ez általában antibiotikumos kezelés). A kórokozó azonosítását követően lehet célzott, antibiotikummal, illetve gombaellenes szerrel történő kezelésre váltani.

A beteg szempontjából nagyon fontos, hogy minél előbb kórházba kerüljön, így megelőzve az életet veszélyeztető állapot kialakulását és javítva a túlélési esélyeket.

Szeretném megtekinteni a Szimpatika kínálatában kapható immunerősítőket!

Borítókép: freepik.com