Szimpatika – Einstein bébik

Hasznos-e, ha idő előtt ültetjük be a gyerekeket a képletes iskolapadba? Vagy hagyjuk játszani őket? Esetleg kifejezetten káros a képzés terén a siettetés?

Mózes Eszter klinikai gyermekpszichológus szerint azoknak a gyerekeknek van szükségük segítségre, akik gyógypedagógiai vizsgálattal megállapítható problémával küszködnek az értelmi fejlődés terén, illetve részképességzavar gyanúja áll fenn náluk. De őket sem előre gyártott programokba skatulyázzák be. A pszichológus állítja, hogy a gondok felfedezésére és orvoslására jól szervezett intézmények működnek, az óvodától a nevelési tanácsadóig.


– Az átlagos, egészséges gyerekeket nincs miért "felzárkóztatni – fejti ki nézetét. – A józan ész eddig is azt súgta, de most már modern pszichológiai kutatások is bizonyítják: a kisgyerekben genetikailag programozott, hogy milyen utat kell bejárnia mozgásban, játékban, értelmi és érzelmi fejlődésben, és ő, ha jó családban növekszik, biztonságban érzi magát, bármiféle kényszer, előírás, extra fejlesztés nélkül magától szépen halad ezen az úton. Sőt a külső kényszer sokat árthat neki. Az állandó fegyelmezés nyomán, illetve ha rászoktatjuk, hogy például érdemjegyekért tanuljon, elsorvadhat az ösztönös belső motiváció. Ijesztő folyamat, hogy a gimnázium alatt végig az egyetemre készítjük fel őket, az általános iskolában a gimnáziumra, az óvodában az iskolára, a bölcsődében az óvodára.

Okosító technikák

Ma már az is előfordul, hogy fizetős bölcsődére előkészítő "tanfolyamot" hirdetnek. Kevés a bölcsődei férőhely, és a szülők úgy érzik, hogy azokat a kicsiket fogják fölvenni, akik jártak ebbe a fejlesztő "játszóházba". De már az anyaméhben is "okosítjuk" a magzatot, Mozartot hallgattatunk vele. Az egész társadalomra rányomja a bélyegét az életfelfogás, amely szerint mindig a következő korszakba rohanunk, ahelyett, hogy a jelenlegit élveznénk. Amikor egy gyerek óvodás, akkor játsszon, azáltal tanul, éli meg a nehézségeit, az örömeit, dolgozza fel a tapasztalatokat, és nem szeretne mást, mint fölfedezni a világot.
Miért akarjuk neki feladatlapokkal előírni, és gyorsítani az iramot? Az "okosító taktikák" hullámokban érkeznek az Egyesült Államokból, ahol a hatvanas években ütötték fel a fejüket.
– Azzal érvelnek, hogy a társadalomnak mekkora hasznot hoz az eredmény, és az egyénnek miként nőhet az értelmi teljesítménye. Nem az IQ-ja, mert az genetikailag meghatározott és állandó az életút során, legföljebb 10-15 pontot változtathat rajta a képzés. Az érzelmi fejlődésre azonban senki sem ügyel. Elsikkad, hogy az ilyen-olyan módszereken nevelkedett miként szocializálódik, milyen kapcsolatot fog kialakítani másokkal, hogyan tudja majd betölteni a családban a szerepét, rendes, boldog ember válik-e belőle, egészséges lelkű lesz-e vagy neurotikus, netán szerfüggő. Erős egyéniségnek és bátornak kell lennie a szülőnek a döntéshez, hogy e kortünettel szembeszállva ne küldje be gyermekét az ördögi mókuskerékbe – mutat rá Mózes Eszter.

MTI