Gyermekkorban bizonyos félelmek és szorongások életkor-specifikusak és ekkor nem kórosak. Egyes félelmek kialakulnak, majd elmúlnak és helyükbe új félelmek lépnek.

Kedves Szülők! Iskolapszichológusként nagy kihívásnak érzem a hosszú nyári szünet után visszaszoktatni tanintézményünk nebulóit a tartalmas, de vidám oktatás időszakára, főleg, hogy sokan még az iskola címét is elfelejtik minden évben, és csak GPS-szel találnak ide az évnyitóra.

Nem mernek a neten zaklatott gyerekek felnőtthöz fordulni segítségért, sok esetben az online bántalmazás a valós életben is folytatódik és gyakran előfordul, hogy az elkövető „barátnak” mondja magát

Az új tanév indulása a kisiskolásoknak okozza a legkomolyabb kihívást. Ez az időszak az új élmények iránti olthatatlan kíváncsiság mellett szorongással is együtt járhat.

A magyar fejlesztésű UO toll a helyes íráspozicionálás elsajátításában segít, a kisgyerekek íráskészség fejlesztéséhez is fontos kellék, emellett terápiás céllal alkalmazható speciális segédeszköz, amely a diszgráfia rehabilitációs fejlesztésétől kezdve, többek között az izomsorvadásos betegek életének megkönnyítésére is alkalmas.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar az iskoláskorú gyermekek 3-7 százalékát érinti Magyarországon.Jól kezelhető, ezért is fontos a korai felismerés.

Tisztában vagyok a gyermekeim képességeivel, és reálisan látom őket. Egyikük sem kiemelkedően tehetséges egy vagy két konkrét tantárgyból, nincs köztük matekzseni, sem irodalom OKTV első helyezett, sem élsportoló vagy például zongoravirtuóz.

Újra itt a középiskolai felvételi, idén Bencénknek lesz nehéz másfél órája, amikor tudása legjavát kell adnia matekból és magyarból, a vágyott gimnáziumba kerülés terhével megpakolva… Nem tudok azonosulni ezzel a módszerrel, nem hiszem, hogy egy tizenhárom-tizennégy éves kamaszról egy egyszeri írásbeli vizsga alapján kellene eldönteni, hogy hol kap esélyt a tanulásra.

Mindenki úgy muzsikál, amilyen jellem, de alázattal, figyelemmel és alkalmazkodással sok mindent elérhetünk nemcsak a zenében, de az élet minden területén is. A Szimpatika TV adásából kiderül, miért jó, ha népzenével is foglalkoznak gyerekek.

100 évvel ezelőtt Sinka Vivien és édesanyja talán plakátokkal ragasztja tele Veszprém városát (már ha akkor is ott él), úgy kutat eltűnt személyek után. Ma a közösségi médiában „plakátolnak”: országosan, profin, és munkájuk itt nem ér véget. Vivien 25 évesen nagy gyereknek vallja magát, aki későn érő kortársaihoz hasonlóan élvezi az otthonlakás előnyeit; munkájában mégis olyan felelősségvállalást mutat, ami generációjára kevésbé jellemző. Bár édesanyjával dolgozik, az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítványnak ő az elnöke és arca. Telefonhangja alapján komoly, kiskosztümös nőnek képzeltem – az a féloldalas frizurájú, teletetovált lány viszont, akivel találkozom, nemcsak életkora miatt kelthet bizalmat a lázadó, elszökdöső fiatalokban, akiknek segít: vele szót értenek.