Különbözőek vagyunk. Vannak közöttünk sokan, akik nyáron, kánikulában érzik igazán jól magukat. Mások a hideget szeretik, a hó, a síelés szerelmesei. Vannak köztünk korán kelő pacsirták, és nehezen ébredő baglyok. Ízlésünk, temperamentumunk, alkatunk épp oly változó, mint képességeink, tehetségünk. Természetesnek találjuk ezt, ugyanakkor elhisszük a modern gyógyszertudománynak, hogy léteznek olyan kémiai molekulák – gyógyszerek –, amelyek mindenkire egyformán hatnak. Pedig ilyen nincs, állítják az alternatív gyógymódokban hivők. Ilyen alternatív módszer a homeopátia, amelyet ma már szakvizsgaként ismernek el, és egyre több orvos él vele.
A homeopátia a Hahmann által kidolgozott alapokon nyugvó, és az azóta eltelt kétszáz év során, a felhalmozódott tapasztalatokból kialakult gyógyászati irányzat. Abból indul ki, hogy a különböző anyagok, növényi, állati termékek hatást gyakorolnak az emberi szervezetre.
Hatásukra az egészséges ember közérzete megváltozik, álmos lesz, szédül vagy fájdalmat érez. Amennyiben ennek a bizonyos anyagnak a csökkentett adagjával kezelik azt a beteget, aki hasonló panaszokkal jelentkezik, állapota javulni fog. Ezt az elvet használják a védőoltásoknál is, amikor elölt baktériumcsírák igen kis mennyiségével saját védőanyag termelésére serkentik a szervezetet.
A homeopátiában az anamnézis, a diagnózis és a leendő gyógyszer nem képzelhető el egymás nélkül. A betegnek és orvosának kapcsolata egyéni. Az anamnézis mindenre kiterjed, ami a beteggel kapcsolatos. A hangsúly nem a betegségen, hanem a beteg emberen van, mert csak a betegről kialakult összkép alapján lehet kiválasztani a tökéletes hasonszert. Ez az eljárás rendkívül nagy tapasztalatot, tudást és rendszerező munkát követel a homeopata orvostól, s a gyógyszerek előállítása rendkívüli gondosságot igényel a gyógyszerésztől.
A homeopátiás gyógyszerek természeti anyagok, amelyek a szervezet saját védekezőképességét serkentik. Mellékhatásuk rendszerint nincsen. Csak ritkán fordulnak elő túl erős válaszreakciók. Mégsem szabad meggondolás nélkül alkalmazni őket. Vannak ugyanis olyan betegségek, amelyek gyógyításához a szervezet természetes védekező ereje már nem elég. Ilyenek az akut vagy gyulladásos folyamatok, vagy ha valamely szerv károsodása okozza a problémát. A homeopátiás és hagyományos orvoslás között nem szabad, hogy ellentét legyen. Az a kezelés a helyes, amelyik az adott esetben a betegen segít.
