Ne bántsátok az orvosokat!

Szerző: Dogossy Katalin
Ülök az önkormányzat ügyfélszolgálati irodáján. Várok a soromra. Mellettem két asszony rémtörténetekkel múlatja az időt. A rémtörténetek főszereplői orvosok, akik hibáztak, és kórházak, amelyek emberi tartózkodásra alkalmatlanok.

Tudok én is efféle történeteket. Ismerek ilyen borzalmas kórházi osztályokat. De tudok csodálatos gyógyulásokról, és emberfeletti orvosi teljesítményekről, fantasztikus egészségügyi sikerekről is. A napokban jártam például egy nyári táborban, amelyet olyan gyerekek számára szervez minden évben a Transzplantációs Alapítvány, akik szervátültetésen estek át, vagy arra várnak. Sok ilyen gyerek él az országban. Közülük közel száz volt ott a Balaton partján. Szív- és vese-, máj- és tüdőtranszplantáltak. Hanna például, aki kilenchónaposan kapott új szívet és most, hatévesen boldogan rohangál az egészségesekkel. Vagy Eszter, akinek mindkét veséjét eltávolították azért, hogy édesapja fél veséje kicsi testében elférjen. Lilike, aki nagymamája májából kapott egy darabot, amikor olyan kicsi volt, hogy most hatévesen nem is emlékszik a műtétből semmire. Gyerekek, akik régen nem élnének már, ha nem segítenek rajtuk az orvosok.

Ismerek világhírű fiatal, magyar orvosokat, akik számára már jelen a személyre szabott gyógyítás. Akik azt tűzték ki célul, hogy senki ne haljon meg, aki a tudomány mai állása szerint meggyógyulhat. A KPS Molekuláris Diagnosztikai Központ létrehozói. Schwab Richárd gasztroenterológus, gyógyszerkutató és Dr. Peták István molekuláris biológus egy olyan orvosi, bioinformatikai rendszert fejlesztett ki, amely a diagnosztikát összeköti a gyógyítással, vagyis a személyre szabott daganatellenes kezelések mellett „onkológiai iránytűként” is működik. Megkeresi, hogy az adott beteg számára a világban hol lelhető fel a legjobb terápia. Az Oncompass bioinformatikai rendszer segítségével tudja, hogy a világon létezik-e az adott genetikai elváltozásra személyre szabott, célzott terápia, és ezt az információt hozzáférhetővé teszi a beteg és kezelőorvosa számára. Sőt a terápia eléréséhez szükséges gyakorlati segítséget is ad.

Róluk kevesebb szó esik. Mert arról, ami jó, nem szoktunk oly hatalmas hévvel beszélni. Ahogyan arról is gyakorta hallgatunk, hogy mit teszünk meg mi magunk az egészségünkért. Vajon megteszünk-e mindent? Letesszük a cigit? Rászánjunk magunkat a rendszeres mozgásra? Lemondunk egészségtelen étkezési szokásainkról? Megtanuljuk a legfontosabb stresszkezelési technikákat?

S ha megbetegszünk? Változtatunk rossz szokásainkon? Betartjuk az előírt diétát? Elvégezzük az ajánlott tornamozdulatokat? Vagy inkább szedjük a gyógyszereinket marokszámra. Gyakran bizony az utóbbit tesszük. S ez érthető is, hiszen amikor egy beteg azt éli át, hogy a szervezete őt kínozza, hogy a teste fájdalmat okoz, feszít, felébreszt, meggyötör, és kap egy tablettát, amivel elmulaszthatja a fájdalmat, megszüntetheti a szorongást, végre kialhatja magát, tehát kap egy eszközt, mellyel a teste fölötti kiszolgáltatottságát megszüntetheti, akkor természetes, hogy ragaszkodik a gyógyszeréhez.

Dr. Birkás Dezső pszichiáter, szisztémás terapeuta, a Webster University Vienna pszichológiai tanszékének magántanára sokat foglalkozott krónikus betegekkel. Ő mondta el egy interjúban, amit vele készítettem, hogy a krónikus betegségben szenvedők legjellegzetesebb állapota a tehetetlenség és a reménytelenség érzete. Annyiszor csalódtak a saját testükben, annyiszor érzik úgy, hogy cserbenhagyja őket, hogy kialakul egy krónikusan elmérgesedett viszony önmaguk és a saját testük között. Annyira gyűlölik, hogy nem is akarnak vele foglalkozni.

Úgy kell ezt elképzelni, mondta a pszichiáter, mint egy rossz házasságot. Az asszony örökké vádolja a férjét. Nem szeretsz már, mondja, nem foglalkozol velem, nem figyelsz rám. A férje pedig elhúzódik a felé áramló követelések, panaszok, sirámok elől. Nem felel, nem reagál, menekül otthonról. Ugyanez az interakció zajlik a testem és köztem is akkor, ha örökké valami fáj, ijeszt, gyötör. Eltávolodok a testemtől, nem veszem figyelembe az igényeit. Annyira gyűlölöm, hogy nem is akarok vele beszélni. Azt mondom, hogy nincs probléma. Szedem a gyógyszereket, és azt gondolom, hogy a betegség nincs is. Mert félek. Márpedig a félelem az egyik legelviselhetetlenebb emberi érzelem. A félelme által megbénított ember számára nincs kézenfekvőbb megoldás, mint hogy elkerüljön minden olyan helyzetet, mely aggodalommal tölti el. Ha pánikbeteg, akkor kerül minden olyan helyszínt, ahol egyszer már rosszul lett. Kerüli a metrót, nem mer járműre ülni, élettere beszűkül, és előfordulhat, hogy ki sem mer lépni otthonról. Az asztmás gyakran úgy tapasztalja, hogy a mozgás légzési nehézséget okoz, ezért egyre kevesebbet mozog. Bekerül a feladás ördögi körébe. Feladja a mozgást, egy sor korábbi tevékenységét, az önmagával való törődést, önmaga menedzselését. Eltereli a figyelmét, mert nem akar az okokkal foglalkozni. Egy ilyen embernek olyan technikákat kell a kezébe adni, melyek révén képessé válik a félelmei megszelídítésére, és képes tenni önmagáért. Tehát nem várja kiszolgáltatottan, hogy az orvos, a gyógyszer segítsen.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincs baj az egészségügyben. Elég például arra gondolnunk, hogy míg Magyarországon a daganattal diagnosztizált betegek 65 százalékos eséllyel vesztik életüket a betegség következtében, az Egyesült Államokban ennek a valószínűsége csak 36 százalék. Vagyis 100 rákos betegből Amerikában 65 gyógyul meg, míg Magyarországon csak 35 beteg éli túl. Ez azonban nem csak az orvosok hibája. Ez a mi saját felelősségünk is.

Mert bár ismerünk történeteket orvosi műhibákról és folyosón fektetett betegekről, de ha mi magunk nem vigyázunk az egészségünkre, hogyan is várhatjuk el ezt mástól?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!