Szimpatika – Mi lesz ebből húsz év múlva?

MI LESZ VELÜNK a nem is oly távoli jövőben, mondjuk 20 év múlva?

KÉT DOLOG BIZTOSNAK LÁTSZIK. Életünkben egyre nagyobb szerepet kap az informatika, a számítástechnika, a környezetvédelem és a környezettudatos gondolkodás. Az is szinte biztos, hogy amennyiben egyáltalán élni akarunk a Föld nevű bolygón húsz év múlva is, ezt csak okosabban tehetjük, mint ma. Nem zsákmányolhatjuk ki a természetet és magunkat. Mert nem állunk túl jól.

A JELENLEG ISMERT készletek és a jelenlegi felhasználás alapján a kőolaj 15-20, a földgáz 35-40, a kőszén 50, az urán 40 évre elegendő. Az USA geológiai szolgálatának becslése szerint a kőolaj kitermelése 2040-ben tetőzik, tehát 20 év múlva már olajhiány lép fel. Ez előre vetíti az olajért vívott háborúk szaporodását. Amikor a jövő energiájáról esik szó, előtérbe kerülnek az úgynevezett megújuló erőforrások. Ezek jelentősége rendkívüli. Megújuló energiaforrásoknak nevezhetők azok, amelyeknek a hasznosítás során nem csökken a mennyiségük. Ilyen forrás a föld hője, a vízenergia, a szél és a Nap energiája.

A FÖLD MAGJA FELÉ haladva átlagosan 30 fokkal nő kilométerenként a hőmérséklet. Magyarország területe alatt a földkéreg az átlagosnál vékonyabb, ezért geotermikus adottságai igen kedvezőek. Előbb vagy utóbb rákényszerülünk ennek használatára. Még akkor is, ha ez „ingyen” van, tehát nem jelent az államnak bevételt. A napenergia kihasználása is növekedni fog. Ma Magyarországon ez is csupán töredéke a lehetségesnek. S ha jól bele­gondolunk, érthetetlen ez a pazarlás.

HISZEN A JÖVŐ HÁZA már ma is megépíthető lenne.
Csak sajnos az ehhez szükséges technológiák (hőszivattyúk, nyílászárók, szigetelések, napelemek és kollektorok) ára még nagyon magas. De már létezik nulla energiafelhasználású ház, amely éppen annyi energiát termel, mint amennyit elfogyaszt. Vagy többet. Sajnos ma még nagyon sokba kerül, megtérülése évtizedekben mérhető. De ez nem lesz mindig ilyen drága. 20 év múlva alapvető igény lesz egy házzal kapcsolatban az, hogy megtermelje magának a kellő energiamennyiséget. A jövő házában gyűjtik és használják az esővizet, a szennyvizet növényekkel megszűrve juttatják vissza a természetbe, ivóvizét pedig kútból nyeri. Csak újrahasznosítható vagy komposztálható hulladékot termel. Építőanyagai a környezetből valók, és idővel oda is jutnak vissza. Falai annyira jól hőszigeteltek, hogy a falakon, ablakokon át szinte egyáltalán nem veszít hőt, nyáron pedig a hatékony napvédelem miatt nem tud túlmelegedni.

A VÍZTAKARÉKOSSÁG lényeges szempont lesz. A konyha kétféle forrásból nyeri majd a vizet: a hagyományos vízhálózatról jön majd a közvetlen fogyasztásra, illetve főzéshez használt ivóvíz, a házi víztisztító rendszer segítségével pedig az összegyűjtött esővizet, tisztított szennyvizet hasznosítjuk újra, például mosogatáshoz, takarításhoz. Ez persze közel sem új találmány, hiszen ötven évvel korábban egy vidéki háztartásban teljesen természetes volt, hogy az esővizet összegyűjtötték, mosásra, öntözésre felhasználták. A háztartásban keletkezett hulladékot nem szemétbe dobták, hanem a sparheltben elégették, az állatoknak adták, trágyáztak vele.

A JÖVŐBEN minden háztartási tevékenység gombnyomásra, gépek által működő lesz, mégis megjósolható, hogy éppen úgy, mint ma, állandó időhiánnyal küzdünk majd. A jövő háztartását tervezők egyetértenek abban, hogy érintőképernyőről irányítható központi szabályozórendszer programozza majd a feladatokat. A készülékek 24 órában csatlakoznak az internetre: ezen keresztül a távolból is vezérelhetők lesznek. Így például a munkahelyünkről is kikapcsolhatjuk a sütőt, beindíthatjuk mosogatógépet, beleshetünk a hűtőbe, hogy mi az, ami hiányzik a vacsorához.

AZ ORVOSI DIAGNOSZTIKA továbbfejlődik, és természetes lesz, hogy ha megfizetjük, megismerhetjük a génjeinkben tárolt információkat. Megtudhatjuk például, hogy milyen betegségekre vagyunk hajlamosak. Ez részben már ma is lehetséges. Az egészségügy egyénre szabott gyógyszereket és terápiákat kínál majd. Persze valószínűleg nem mindenkinek. Hiszen mindez húsz év múlva sem lesz olcsó, vagyis mindenki által megfizethető. Fennáll a veszélye annak, hogy a fejlett egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés újabb egyenlőtlenségeket szül. A gazdagok egészségesebbek lesznek és tovább élnek majd. Miként ma is. A betegségek leküzdésére a különböző tudományágak, az informatika, a biokémia, a mérnöki, és az orvosi szakterületek együttműködésére lesz szükség. Ahogyan már ma is. Hiszen a különböző implantátumok, a hallókészülékek vagy a szervpótlás e nélkül az együttműködés nélkül elképzelhetetlen. A gyógyítás szolgálatába áll majd az őssejt-kutatás minden eredménye, a génsebészet, a szervpótlás, a test fiatalságának megőrzésére kialakított technikák.

A „TUDÁSMEGSZERZÉS” is egyre inkább változik majd. A hagyományos, „egy ember beszél sokhoz, és elmondja, hogyan is van” típusú oktatás meg fog szűnni. A könyv embereit az információs forradalomban a képernyő emberei váltják föl. Az e-learninget, vagyis az elektronikus úton továbbított ismeretanyag elsajátítását, a távoktatást fel fogja váltani az m-learning, vagyis a mobilon és mobilitáson alapuló tanulás.

DE AZ IS VALÓSZÍNŰ, hogy az alapvető emberi tulajdonságok nem változnak majd. Ahogy nem változtak az elmúlt évezredek során sem. Éppen olyan bolondul leszünk szerelmesek, féltékenyek, boldogságra vágyakozók, irigyek és szomorúak, miként ma.