Szimpatika – Régen egészséges, most mérgező?

Ha minden évszakban csaknem minden gyümölcshöz és zöldséghez hozzá akarunk jutni, az a termelőktől megkívánja, hogy behatóan trágyázzák a földet, illetve műtrágyát használjanak. Nem minden szer hat csak felületen, ezáltal nem mosható le minden; a növényekkel együtt „átható” szereket is elfogyasztunk.

Vizsgálatok kimutatták, hogy a saláta, retek, kelbimbó és mások, melyeket szokásos módon melegházban nevelnek, a nitrogéntrágyázás által legalább kétszer annyi nitrátot tartalmaznak, mint a szabadon termelt növények. Az importtermékek esetében még kényesebb a helyzet, hiszen ezek esetében nem feltétlenül várhatunk védelmet a károsító anyagokkal szemben törvényi előírások által, ráadásul ezeket még féléretten kell leszedni, nehogy megromoljanak a szállítás alatt.

Ez minden esetben komoly vitaminveszteséget jelent, gyakran azonban további kémiai szerek hozzáadását is, hogy a szállítás folyamán ne érje károsodás a növényeket, és később mesterségesen beérjenek. Étrendünkben lehetőleg ne kössünk össze több különösen károsodott élelmiszert, ezekből lehetőleg ne fogyasszunk heti 200 grammnál többet. Amennyiben lehet, kerüljük az importárukat. A zöldségek, például a saláta felső leveleit lehetőleg dobjuk el, ezeket soha nem fogjuk tudni megfelelően megtisztítani a rájuk rakódott káros anyagoktól. A saláta, káposzta stb. nagy középső bordáját ne használjuk fel, mert ebben rengeteg nitrát halmozódott fel. Ha magunk termesztünk gyümölcs- vagy zöldségféléket különösen veszélyeztetett területeken, például erősen forgalmas út mentén, ne ültessünk nagy levelű salátát vagy egyéb zöldséget, mert ezek megkötik az ólmot. Teljes kiőrlésű gabonát csak ökológiailag ellenőrzött termesztésből használjunk fel! Az általános termesztésből származó termékeknél bizonyíthatóan a külső réteg tartalmazza a legtöbb károsító anyagot. A gyümölcsöket lehetőleg forró vízben mossuk meg, így sikerülhet megtisztítani ezeket a permetezés káros maradványaitól, az ólomtól, a nitráttól.

Húsok, halak

A világos borjúhús vérszegény. Ezek olyan állatok, melyek napfényt és zöld takarmányt jó eséllyel nem láttak. A disznóhússal vigyázzunk: nem feltétlenül van rajta látható zsírréteg, de – „hála” a tenyésztésnek – a zsír a koleszterinnel együtt rejtetten van jelen az izomsejtekben. A hús- és kolbászáruk 90 százaléka füstölt, ezeket is mértékkel fogyasszuk. Ami a halakat illeti, az Atlanti-óceán vagy a Csendes-óceán halai még viszonylag kevésbé károsodottak, a növényevő halak még kisebb mértékben, mint a ragadozók. Minél soványabb egy hal, annál kevesebb peszticid halmozódik fel benne.