Szimpatika – Gyerek vagy karrier?

Ez elég rosszul hangzik. Különösen, ha arra gondolok, hogy egy gyerek nem elég. Egy gyerek nem tud két szülőt pótolni, akkor, amikor majd munkába áll. Amikor majd adót fizet, és adójából finanszírozni kell az államot, s fizetni kell szülei nyugdíját. Többek között.
Ráadásul, olvasom a jelentést tovább, a 30 év alattiak egyötöde egyáltalán nem is tervez családalapítást.
Lehet erre azt mondani, hogy még fiatalok. Majd meggondolják. Majd feltámad bennük a fészekrakási vágy.
De mikor? Több mint kétharmaduk szerint a nőknek még a gyermekvállalás előtt gondoskodniuk kell a karrierépítésről. Ez a gondolkodásmód a gyakorlatban érvényesül is. Harminc éves kora előtt csupán a nők 12%-a válik szülővé. S ez azért veszélyes.
Mert lehet negyven körül is szülni. Sikerülhet. De jól tudjuk, hogy 35 év felett a terhességek gyakoribb szövődményei közé tartozik a koraszülés, a vetélés vagy a méhen kívüli terhesség. Többször fordul elő magasvérnyomás-, cukor- és vesebetegség, és gyakoribbá válik a méhizom jóindulatú daganatának, a miómának az előfordulása is. Egyre több olyan komplikáció is jelen lehet, amelyek szükségessé tehetik a kisbaba császármetszéssel történő kiemelését.

KELL EZT KOCKÁZTATNI?

Úgy tűnik, kell!
A nők fele – korántsem alaptalanul – attól fél, hogy terhesség esetén veszélybe kerülne az állása vagy a pozíciója. A munkaadók nehezen tolerálják a szülési szabadságot: a családanyák negyedének volt korábban problémája abból, hogy állapotos. Bár a törvény védi az állapotos és kisgyermekét nevelő nőt, nem kötelezheti a munkáltatót arra, hogy a GYES és GYED lejárta után, ugyanabba a státuszba, ugyanarra a munkahelyre veszi vissza, ahonnan szülni ment. A felmérésben résztvevő válaszadók tizedét egyébként egyáltalán nem vették vissza GYES után, vagy nem sokkal később elküldték, de olyan is akadt, akit alacsonyabb pozícióba helyeztek át. A nők fele szerint nehezen lehet helytállni anyaként és munkavállalóként egyszerre, és közel ugyanennyien úgy látják: muszáj választani a család és a karrier között.

MIFÉLE VÁLASZTÁS EZ? KÉPTELEN!

Ha a karriert választja, lehet, hogy örökre boldogtalan lesz, hiszen génjeiben kódolva lappang a gyermek utáni vágyakozás.
Ha az anyaságot választja, s mondjuk megteheti, mert párja eltartja őt, lesz néhány boldog éve. Ha azonban gyermekei felnőnek, megtörténhet, hogy fölöslegesnek érzi majd magát.
Dilemmák. Következményük a halogatás.
És, ha 38 évesen szül? Netán egymás után két gyereket? Nemcsak a pozícióját, a karrierjét veszélyezteti, de azt is, hogy a GYES lejárta után már egyáltalán nem tud visszakerülni a munkaerőpiacra. Mert a mai álláspont szerint túlkoros.

NO ÉS A FÉRFIAK

A kutatás szerint a férfiak még ennél is tovább halogatják az apaságot: mindössze 3%-uk vállalja a feladatot a harmadik X előtt, és a legtöbben negyven felé sem sietik el a családalapítást. 60%-uk még ebben az életszakaszban is gyermektelen.
Arra bizonyára nem gondolnak, hogy ha negyvenöt évesen válnak apává, hatvanasok lesznek, mire a gyerekük érettségizik. S ha hozzájuk hasonlóan gondolkozik, unokájuknak már nem lesz nagypapája. Jó ez? Nem.

Mégis ez a helyzet. A gyermekvállalás egyre inkább kitolódik, és ez a folyamat főként egzisztenciális okokkal magyarázható.
Megoldás van? Úgy hívják, hogy család- vagy társadalompolitika.

NEM MAI TALÁLMÁNY

Az első jelentős családpolitikai törvény 1884-ben született, amikor a jogalkotó szülés után négy hét szülési szabadságot engedélyezett a munkavállaló nőknek. Később a nők, a szülés előtti hat hétben terhességi segélyre, a szülés utáni hat, majd tizenkét hétben gyermekágyi segélyre voltak jogosultak. S ez fizetésük 100 százalékát jelentette. Az ötvenes évek elején a magyar abortusz arányszám mégis a világon az egyik legmagasabbra nőtt. Jött egy Ratkó Anna nevű miniszter, és megtiltotta a magzatelhajtást. Az ekkor született gyerekek mindenhol túl sokan voltak. A bölcsödétől az egyetemig, a munkaerőpiactól a nyugdíjig. Lassan nyugdíjkorba érnek, s ezzel valószínűleg összeomlik a nyugdíjrendszer.
Jöttek, s jönnek azóta is különféle intézkedések. Az 1967-ben bevezetett GYES-től a mai háromszintes, a gyermek 3 éves koráig járó különböző nagyságú támogatásig.

EREDMÉNY?

Az eredmény nézetem szerint nulla, vagy negatív. Egyre inkább az az érzésem, hogy jó népességpolitika nem létezik. Lehet adni adókedvezményt a nagycsaládosoknak, csak jószerével ők azok, akik ezt nem tudják igénybe venni. S én még egyetlen családdal sem találkoztam, akik azért vállaltak több gyereket, hogy levonhassák az adójukból.
Lehet plusz nyugdíjat ígérni azoknak, akik több gyereket vállalnak, de én még egyetlen szülőképes korúval nem beszéltem, aki ezt komolyan venné. Valamit mégis csak tenni kéne. Elfogyunk! De mit?
A társadalomkutatók szerint az átlagos gyermekvállalási hajlandóság az életszínvonaltól, az egészségügyi szolgáltatásoktól, a nők munkaerő-piaci helyzetétől és a társadalom általános közérzetétől, értékrendszerétől függ. S attól, hogy a munkahely hogyan viselkedik a gyermekes anyukákkal.
Ekképp tehát az a tény, hogy a magyarok több mint negyede egyetlen gyerek felnevelését sem tudná finanszírozni, a társadalom általános közérzetéről is sok mindent elárul.
Ráadásul itt a november.
Egyre korábban sötétedik.