Gyilkos ételek toplistája – pró és kontra

Szerző: Szimpatika
Limabab, rebarbaralevél, zöld burgonya, amazon mandula, penészes rozskenyér – ha nem figyel oda, ezek közül bármelyik lehet akár az utolsó étke is? Íme a legártatlanabbnak tűnő, „nem is gondoltam volna, hogy...” étkek tízes listája. Persze azért nem esszük annyira forrón a kását! Mint látni fogjuk, a tízes lista tagjainak félrenyelése nagyobb eséllyel okoz azonnali halált, mint a bennük lévő mérgező anyagok.

1. A cseresznye magjának kettéharapásával kéksav (hidrogén-cianid) szabadul fel, ami nagy mennyiségben halálos lehet.

Ami igaz: a régiesen kéksavnak nevezett hidrogén-cianid (HCN) valóban halálos méreg – erről számos krimiből értesülhettünk. De hogy a cseresznyemagtól ciánmérgezést kaphatunk? Ez már meglepőbb állítás. Számos csonthéjas gyümölcs, köztük a meggy és a cseresznye magjában találhatóak olyan vegyületek, amelyek a szervezetben, pontosabban a bélben HCN-né alakulnak (ezek az ún. cianogén glikozidok). A cseresznye- és meggymagban ezek koncentrációja 3-4 mg/g. A HCN halálos dózisa 50-300 mg. Ennyi HCN 0,8-5 g cianogén glikozidból képződik. Ennyi cianogén glikozid elfogyasztásához pedig mintegy 200-1500 g cseresznyemagot kellene megenni. S mindez csak akkor érvényes, ha a magot megtörjük, szétrágjuk, és feltételezzük, hogy a cianogén glikozid HCN-né való átalakulása 100%-os eredményességgel megy végbe. Épp ezért, ha véletlenül lenyelünk 1-2 magot, ne féljünk: ciánmérgezést biztosan nem kapunk. Ettől a „potenciális gyilkostól” tehát nem kell annyira tartani.

Az azonban igaz, hogy bizonyos, magasabb ciántartalmú, gyakrabban fogyasztott magok (elsősorban a barackmag) okozhatnak ciánmérgezést – ezzel kapcsolatban számos esetleírás található a szakirodalomban.

2. A rebarbara levelétől óvakodjon, semmiképp se egye meg, mert magas az oxálsav-koncentrációja, ez pedig mérgező. A rebarbarának csak a szára ehető, ám mielőtt feldolgozná, ezt is mossa meg, mivel a növény héja szintén tartalmaz oxálsavat.

3. A csillaggyümölcsöt különösen a vesebántalmakban szenvedők kerüljék, mert a gyümölcs oxálsavtartalma olyan magas, hogy már kis mennyiség is súlyos problémákat okozhat.

Oxálsav: veszélyesen hangzik, ugye? Tulajdonképpen az is lehet: krónikus vesebetegeknél a magas oxaláttartalmú étrend vesekárosodást okozhat. Szerencsére ilyen ritkán fordul elő, az azonban gyakoribb, hogy az arra hajlamosaknál a húgyutakban kalcium-oxalát vesekő képződik, ami viszont inkább csak igen kellemetlennek nevezhető, mint nagyon veszélyesnek. Egy egészséges embernek azonban nem kell tartani attól, ha néha oxálsavtartalmú növényeket eszik. Egyébként a legmagasabb oxálsavtartalmú élelmiszerek listáján néhány, Magyarországon nem jellemzően fogyasztott növényen (pl. kasszáva, amaránt) kívül olyan közismert „nyersanyagokat” találunk, mint a spenót, a metélőhagyma vagy a petrezselyemlevél. Szerencsére, ezeket nem esszük napi rendszerességgel nagy mennyiségben, így nem kell rettegnünk tőlük – ahogyan a rebarbarától vagy a csillaggyümölcstől sem.

4. Az éretlen vagy az öreg, illetve kicsírázott krumpligumókban akár 0,06 százalékos is lehet a szolanintartalom, ami helyileg izgathatja a nyálkahártyát, de sokkal súlyosabb következménye van annak, ha felszívódik. Ez esetben az anyag a központi idegrendszert megtámadva agyödémát, kómát és görcsöket okoz.

Ebben van igazság, a magas szolanintartalom veszélyes is lehet, de szerencsére ilyen nagyon ritkán fordul elő: a milliárdnyi rendszeres fogyasztó mellett mindössze néhány esetet dokumentáltak a szakirodalomban. A szolaninról – és a krumpliról – nemrég jelent meg egy jó írás (ennek elérhetőségét lásd a forrásnál megadott linken).

5. A manióka egy felénk nem túl elterjedt növény, ám ha mégis felhasználnánk, mindig alaposan be kell áztatni és utána meg kell főzni. A legtöbb maniókafajtában ugyanis különböző mennyiségű, cianidot képező cukorszármazék található.

A manióka (vagy kasszáva) Dél-Amerikában fontos tápanyagforrás, magas keményítőtartalmú lisztjét elterjedten fogyasztják. Bár egyes változatok cianogénglikozid-tartalma magas, a mérgezés áztatással, főzéssel megelőzhető. Ez esetben helyes a cikkben szereplő figyelmeztetés.

6. A brazil dió, vagy más néven amazon mandula a világon a legsugárzóbb termés. Magas rádiumtartalma miatt sokat semmi esetre sem érdemes befalni belőle.

A brazil dió, azaz a Bertholletia excelsa nevű fa magja valóban magas koncentrációban tartalmaz rádiumot (pontosabban a Ra-226 és Ra-228 izotópokat). Ez a növény ugyanis speciális, igen szerteágazó gyökérzetével a talajból igen hatékonyan „felszívja” a rádiumot, és nem csak ezt, hanem az egészségre szintén káros (bár nem radioaktív) báriumot is. A mag báriumkoncentrációja kb. 0,1-0,3%, rádiumtartalma az ételeinkben átlagos arány ezerszerese. Mivel brazil diót nem eszünk túl gyakran, a radioaktivitás az európaiakat nem veszélyezteti különösebben. A dió azonban gyakran gombafertőzött, és a gomba által termelt májkárosító aflatoxinok komolyabb veszélyt jelentenek, mint a rádium. Épp ezért az EU megszigorította az importált brazil dió ellenőrzését a májkárosító vegyületek kiszűrésére.

7. A vörös vesebabot megfőzve kiváló ételek készíthetők, nyersen fogyasztva azonban rendkívül intenzív hányingert és hányást idéz elő.

A megoldás: ne együnk nyers babot! (Nem is szoktunk...) A vörös vesebab ugyanis nagyon nagy mennyiségben tartalmaz fitohemagglutinint, ez a vegyület pedig mérgezési tünetként hányingert (is) okoz. A bab áztatása, az erre használt víz kiöntése, majd a legalább félórás főzés századára csökkenti a fitohemagglutinin-tartalmat – így pedig a bab már ártalmatlan. A nálunk népszerűbb fehér- és tarkabab is tartalmazza ezt a vegyületet, de jóval alacsonyabb koncentrációban.

8. Az előbb leírtak a limababra is igazak, ráadásul ez nagyobb arányban tartalmaz cianidot, ezért legalább 10 percig főzni kell, hogy fogyasztásra alkalmassá váljon.

Valóban, a limababban is van fitohemagglutinin, igaz, kevesebb, mint a vörös vesebabban – és ugyanolyan módszerrel semlegesíthető. A ciánmérgezés (egyébként sem túl reális) esélye is kiküszöbölhető az említett főzéssel.

9. A szerecsendió kis mennyiségben jobb hangulatot okoz, de már akár két evőkanálnyi mennyiségtől is lehet hallucinálni, nagyobb adagban pedig akár halált is okozhat.

Kis mennyiségű szerecsendió ízesítésre jó – ezért soroljuk a fűszerek közé. A szerecsendió a trópusi területeken sokfelé elterjedt, értékes fűszert szolgáltató fa magja, amelynek terméshéját Ázsiában ételek készítésére használják. Akár 15% illóolajat is tartalmazhat, amelyben említésre érdemes mennyiségű fenilpropán-típusú miriszticin (5-10%) és szafrol (1-3%) található. Ezeknek tulajdoníthatóak a szerecsendió mérgező hatásai. Már néhány szerecsendiómag elfogyasztása központi idegrendszeri tüneteket (hallucinációt is) okozhat, mivel a miriszticin és rokon vegyületei a szervezetben amfetaminszerű vegyületekké alakulnak. Szerencsére a szerecsendió íze nagy mennyiségben túl kellemetlen ahhoz, hogy divatos droggá válhasson, vagy hogy véletlenül megmérgezhessük magunkat vele.

10. A penészes rozskenyér az LSD-hez hasonló formájú vegyületeket tartalmaz.

Na, ez a legjobb. Erről az egy mondatról egy egész kötetnyi magyarázatot lehetne írni – megpróbálom rövidebben. A középkorban volt egy Szent Antal tüze néven ismert betegség, amely a végtagok üszkösödésével, hallucinációkkal járt, és esetenként halállal végződött. Ma már tudjuk, hogy a betegséget az okozta, hogy gombával fertőzött gabonából készült kenyeret fogyasztottak. A Claviceps purpuea gomba különbozó gabonákat, pl. rozst megfertőzve olyan alkaloidokat termel, amelyek erős érösszehúzó és hallucinogén hatása a fent vázolt tünetek kialakulásához vezet. Ezek az alkaloidok (az ún. ergotalkaloidok) a lizergsav származékai, nevezett sav pedig az LSD előállításának kiindulási anyaga. Mindebből persze nem következik az, hogy a penészes kenyér LSD-hez hasonló „formájú” vagy hatású anyagokat tartalmaz. A penészes kenyér „legendája” az interneten ennek ellenére nagyon népszerű, számtalan egyedi recept ihletője. A hallucinogén hatásért felelős anyagok kialakulására a penészes kenyéren vajmi kevés az esély (ehhez az kellene, hogy pont a C. purpurea fertőzze meg), sokkal valószínűbb, hogy a penészesedést okozó gomba más rendszertani egységbe tartozik, és rosszabb esetben valamilyen mérgező, pl. májkárosító anyagot termel.


Bár a hvg.hu írásában vannak részigazságok, az egész így egyben sokkal inkább rémhírterjesztésre alkalmas, mint tájékoztatásra – az azonban kétségtelen, hogy bombasztikus, bár nem teljesen igaz szöveggel könnyebb növelni a kattintásszámot. Így múlik a világ dicsősége, s így halad a sajtó a bulvárosodás nem is annyira rögös útján...

 

Forrás: https://kodpiszkalo.blog.hu/2014/05/11/potencialis_gyilkos_etelek_toplistaja

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!