Foglyul ejtett lehetőségeink

2014. 03. 22.
Szerző: Dogossy Katalin
Olvasom az Oxfam International nemzetközi szervezet jelentését arról, hogy a világban egyértelműen és gyorsuló ütemben nő az egyenlőtlenség. A világ leggazdagabb 85 emberének akkora vagyona van, mint az emberiség szegényebbik felének összesen.

Ez 1,6 billió, vagyis 1600 milliárd dollár. Ha pedig a gyakran emlegetett legfelső egy százalékot nézzük, az ő vagyonuk 110 ezer milliárd dollár – ez hatvanötször annyi, mint a világ szegényebb felének minden vagyona.

Úgy érzem, hogy én az emberiség vesztes felébe tartozom. És nem értem, hogy miért. Aztán a jelentésből megtudom. Ez a tendencia.

Az Oxfam szerint az Egyesült Államokban a válság óta a gazdasági növekedés 95 százaléka a legfelső egy százalék vagyonát növelte, a társadalom alsó kilencven százaléka viszont szegényebb lett. És nem csak ott.

Normális dolog ez? Aligha. És szerintem azoknak sem jó, akik gazdagok. A történelem ugyanis azt tanítja, hogy az egyenlőtlenség, az igazságtalanság, az alkotmányos vagy azon kívüli elnyomás következménye minden esetben az erőszak. Háború, polgárháború, felekezeti, vallási, törzsi háború, forradalom, puccs. Hol mi. Közös bennük a pusztítás, az ártatlanok halála és a vagyonok pusztulása.

Ez vár ránk? Remélem, nem. Bár az egyenlőtlenség egyértelműen növekszik. Néhány adat:
Az emberiség hetven százaléka olyan országban él, ahol nőtt az egyenlőtlenség 1980 óta. A vizsgált 30-ból 29 országban ma kevesebbet adóznak a leggazdagabbak, mint harminc évvel ezelőtt. Winnie Byanyima, a szervezet vezetője szerint az egyenlőtlenség növekedése annak az eredménye, hogy az elit egyre nagyobb hatással van a politikai életre, és sikerrel vívják ki maguknak a kedvezőbb adózási és gazdasági feltételeket. A jelentés szerint az egyenlőtlenség növekedése ördögi kör, mert a jobb oktatás is csak a gazdagok gyermekeinek jut.

Normális dolog ez? Aligha. Ki merné azt állítani, hogy a legtehetségesebb gyerekek a gazdag családokban születnek meg? Senki. Márpedig, ha a jó oktatás kizárólag számukra elérhető, akkor jó képességű, tehetséges gyerekek milliói kallódnak el. Nekik rossz? Nekik is. De a társadalom is egyértelműen veszít azzal, ha a kiválók nem, csak a gazdagok tudnak kiválni. Olykor érdemtelenül.

A lehetőségek egyenlősége már csak álom – írja az Oxfam, ami a szélsőséges korrupcióra használt state capture (foglyul ejtett állam) mintájára bevezeti az opportunity capture (foglyul ejtett lehetőségek) kifejezést. A gazdasági növekedés ugyanis számos országban nem jelent mást, mint a „győztes mindent visz”-elv érvényesülését. Önmagában az egyenlőtlenség az Oxfam szerint sem rossz dolog, hiszen e nélkül nincs gazdasági növekedés és motiváció a kemény munkára, a vállalkozásra és az innovációra. Ez a szélsőséges szint viszont már százmilliókat zár ki abból, hogy részesüljenek a gazdasági növekedésből.

Normális dolog ez? Egész biztosan nem.

Sokan, nálam jóval okosabb emberek, már régóta tudják ezt, és próbálnak valamit kitalálni. Az emberiség kommunizmusnak nevezett, világméretű kísérlete a probléma megoldására, vagyis az emberek közötti egyenlőség megvalósítására nem vált be. Persze, hiszen az emberek nem egyenlők. Képességeik, motivációjuk, temperamentumuk, az, hogy az életben mit tartanak fontosnak, nagyon is különböző. Az az ember, aki szorgalmasabb, okosabb, rátermettebb, többet, hasznosabban dolgozik, és ezért sokkal többet tanult, nem akarja, hogy a lusta, buta, tanulatlan ember vele egyenlő elbírálásban, javadalmazásban, elismerésben részesüljön. Ez érthető is. Az a rendszer, amelyik ezt akarja, bukásra van ítélve, hiszen a szorgalmas, tehetséges emberek elhagyják, vagy megszűnnek szorgalmasnak lenni. Átállnak a lógósok vagy a talpnyalók táborába. De ugyanez a helyzet akkor is, ha az emberek nem érdemük szerint jutnak előbbre, hanem, mondjuk, azért, mert jó helyre születtek.

Amikor az emberek közötti egyenlőségről esik szó, természetesen az egyenlő lehetőségekre kell gondolni.

Kellene a világnak ez nagyon. Hogyan lehetséges megvalósítani? Néhány hónappal ezelőtt írtam egy megoldási kísérletről ezeken a hasábokon. Ez a feltétel nélküli alapjövedelem ötlete. Nekem tetszett. Az Európai Unióban egy éve elindult kezdeményezést alá is írtam. A kezdeményezés lényege annak kimondása volt, hogy (idézem) „hosszú távon a cél az, hogy az EU minden egyes állampolgára mint egyén számára feltétel nélküli jogként legyenek biztosítva a méltóságteljes élethez elengedhetetlen alapvető anyagi szükségletek”. Nem jött össze. Egymillió aláírás kellett volna, de a határidő lejártáig, január közepéig, mindössze 285 ezer gyűlt össze az uniós országokban. Így az Európai Bizottság nem köteles foglalkozni a kezdeményezéssel. Az egyetlen ország, ahol összejött a megfelelő mennyiségű aláírás, Bulgária volt.

Na de miről is van szó? Arról, hogy egyre több az ember, s egyre kevesebb a munka. Azért, mert az emberi munkaerő drága, a gépi munkaerő, a kezdeti befektetést leszámítva, olcsó. A munkanélküliség ennek a tendenciának egyenes és nem múló következménye. Kevés a munkahely, ezért nagy az érte folyó verseny. Így aztán azt, akinek van állása, a végletekig kizsigerelik, túlfoglalkoztatják, kizsákmányolják. Az inaktívakat pedig eltartják, amíg tudják. Valamennyire legalábbis. A gyerekeket a szülők, az öregeket a gyerekek, a munkanélkülieket, betegeket, rokkantakat a szociális ellátórendszer. Erre a rendszerre borzalmas mennyiségű költség rakódik. Miközben igazságtalan. Az alapjövedelmet kitalálók azt mondják, szüntessünk meg minden ellátást. Ne legyen nyugdíj, gyes, gyed, segély, járulék, járadék. Kapjon minden állampolgár annyi alapjövedelmet, amiből tisztesen megél.

Az Európai Bizottság azonban nem foglalkozik a kezdeményezéssel.

Még nem.

Pedig nyilvánvaló, hogy ezt, vagy mást – valamit – ki kellene találni. Mert ahogyan az Oxfam is megállapítja, a világon továbbra is éhínség van, holott rendelkezésre áll „mindenki számára elegendő élelmiszer". Sokáig ez már nem mehet. Mert ha tovább nő az emberek, régiók, országok, népek, felekezetek közötti egyenlőtlenség a lehetőségek tekintetében, a feszültség robbanni fog.

Ne legyen igazam...

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!