Szimpatika – Agyhalott asszony gyermekét hozták világra Debrecenben

Az aneszteziológus professzor elmondta, hogy – a világon példa nélküli módon – a gyermek világra jötte után a 31 éves, agyhalott asszony öt szervét négy, szervátültetésre váró beteg kapta meg. „Egy életből öt élet lett” – fogalmazott az egészségügyi államtitkár a sajtótájékoztatón. Szócska Miklós köszönetet mondott a rendhagyó folyamatban részt vevő orvosoknak és szakdolgozóknak, valamint az elhunyt édesanya családjának, akik együtt „az életet választották”: a gyermek megszületése és az ép szervek átültetése mellett döntöttek.

Molnár Csilla egyetemi docens, aneszteziológus-intenzívterápiás orvos, az idegsebészeti intenzív osztály vezetője felidézte, hogy a terhessége 15. hetében járó nőt agyvérzés miatt életveszélyes állapotban vitte mentőhelikopter áprilisban a DEOEC idegsebészeti klinikájára. Elmondta, hogy bár a fiatal nőt megműtötték, de két nappal később beállt nála az agyhalál, a magzat viszont nemcsak, hogy élt, de az ultrahangvizsgálat alapján élénken mozgott.

A váratlanul drámai helyzetbe került élettárs és apa, az asszony szülei és orvosai is rendkívüli döntés elé kerültek: hagyják-e meghalni a 15 hetes magzatot, vagy próbálják meg a szinte lehetetlent: fenntartani az agyhalott anya szervezetének működését, és felnevelni az anyaméhben a magzatot addig, amíg életképesen megszülethet a gyermek. „Végül az élet mellett döntöttek – mondta Molnár Csilla. – A lelki megpróbáltatás és az orvosszakmai kihívás is óriási volt: egy halottnak tekinthető asszony szervtámogató kezelése zajlott, magzata védelme és későbbi világrajövetele érdekében” – tette hozzá.

Fülesdi Béla megjegyezte, hogy tizenegy orvos szakmai összefogásának és kilencven napig tartó küzdelmének eredményeként született meg császármetszéssel a terhesség 27. hetében az egészséges, 1420 grammos baba. Balla György akadémikus, a DEOEC gyermekgyógyászati intézetének igazgatója felidézte újszülöttosztályuk mottóját, amely szerint mindenkinek esélyt kell adni. A céljuk az volt, hogy legalább a terhesség 24. hetéig az anyaméh táplálja a magzatot, majd utána egészségesen világra segítsék.

A professzortól megtudtuk, hogy megszámlálhatatlanul sok orvosi problémát leküzdve, eredményesen növelték az agyhalott nő méhében a magzatot; ennek során egyfajta „jelzőrendszer” működött az anyaméhben, folyamatos információkkal szolgáltatva arról, hogy a méhlepény életképes-e. Kovács Tamás Szilveszter szülész-nőgyógyász, egyetemi docens a sajtótájékoztatón felidézte: sokáig nem volt biztos abban, van-e joguk egy emberi lényt előre tervezetten arra ítélni, hogy anya nélkül jöjjön a világra, így élje le az életét. Elmondta, hogy végül a találkozások a családdal győzték meg arról, hogy a gyermek az elhunyt anya továbbélését jelentheti majd a gyászoló apa és a nagyszülők számára. A baba egyébként a terhesség 20. hetében –amikor kiderült a neme – az intenzív osztály dolgozóinak biztatására nevet kapott a családtól. A nővérek ezután nevén szólították, beszéltek hozzá, a kórteremben folyamatosan szólt a rádió, hogy a magzat mindig halljon emberi szót és zenét. A sajtótájékoztatón a család kérésére nem árulták el a gyermek nemét.

A császármetszés után az orvosok és a családtagok úgy döntöttek, hogy az agyhalott édesanya szerveivel másokon is segítenek: négy különböző ember kapta meg az asszony szívét, máját, hasnyálmirigyét és két veséjét, tájékoztatta az MTI-t Fülesdi Béla. Elmondta, hogy a nemzetközi szakirodalomban csak néhány olyan esetet ismernek, amikor agyhalott anyától jöttek világra magzatok, de ők idősebb terhességi korban voltak. Ez az első eset azonban, hogy az agyhalál bekövetkezte után 92 napon át transzplantálható állapotban tartották, majd átültették az agyhalott szerveit –hangsúlyozta a professzor.

forrás: MTI