Szimpatika – Eredmények a csontritkulás elleni küzdelemben

Csontritkulás (osteoporosis) alatt a csontszövet mennyiségének, a csont tömegének olyan mértékű csökkenését értjük, mely a csont szilárdságának gyengülése révén fokozott törési hajlamot eredményez.

Ez a folyamat sokáig teljesen tünetmentesen zajlik, ezért is nevezik a betegséget lappangó kórnak, vagy néma járványnak. Sokszor csak hosszú évek után lépnek fel az első panaszok háti vagy deréktáji fájdalom formájában. Később hajlott hát alakulhat ki a betegek testmagasságának csökkenésével.

Az e mögött álló csigolyatörések a csuklótáji, alkarcsonti törésekkel és az idősebb korban fellépő combnyaktáji törésekkel együtt a csontritkulás súlyos következményeit jelentik. A fájdalom mellett a töréseket szenvedett betegek jelentős részének romlik az életminősége, sok esetben rokkanttá válnak.

A betegség az ún. csontsűrűség-méréssel ma már a korai szakban diagnosztizálható, és a rendelkezése álló készítményekkel eredményesen kezelhető. A betegség megelőzésében a serdülőkori maximális csonttömeg kialakításával a kalciumban dús táplálkozás (tejtermékek fogyasztása) és a fizikai aktivitás csontvédő szerepét, valamint a túlzott alkoholfogyasztás és az erős dohányzás csontkárosító hatását kell kiemelnünk.

A csontritkulás az 1990-es évekre világszerte kiemelkedő népegészségügyi problémává vált a betegség gyakorisága, a következményes rokkantság és halálozás, valamint a vele járó igen magas költségek miatt. Európában, az Egyesült Államokban és Japánban az osteoporosis mintegy 75 millió embert érint.

A változás korában lévő minden harmadik asszony és az idősek többségének megbetegedésével számolhatunk. Mivel az emberi életkor növekedésével a csontritkulás, a törések és ezáltal a halálesetek száma is nőni fog, a betegség a XXI. század egészségügyének egyik legnagyobb kihívása lesz, mellyel minden kormányzatnak reálisan számolnia kell.

Hazánkban jelenleg minimálisan az összlakosság 7-10 százaléka, tehát mintegy hétszázezer-egymillió embert érint a csontritkulás. A betegség következtében kialakuló combnyaktörések gyakorisága évi 15.000, a csuklótáji alkartörések előfordulása évi 20.000, a csigolyatörések gyakorisága évente 30.000 körül van Magyarországon.

Nagyon fontos tudni, hogy a combnyaktáji törést szenvedettek közül fél éven belül minden negyedik-ötödik beteg meghal.

Világszerte több nő hal meg combnyaktörést követően, mint mell-, méhnyak-, és méhtestrák következtében együttesen, és ennek a ténynek mindenkit rá kell döbbentenie a kérdés valódi súlyára.

A betegség és a következményes törések költségei számításaink szerint hazánkban minimálisan évi 12-14 milliárd forintot tesznek ki.

A kiemelkedő jelentőségű népbetegség elleni hazai küzdelmet a különböző szakterületek képviselőiből álló Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság koordinálja, mely nagy erővel dolgozik az 1995-ben elindított Nemzeti Osteoporosis Program megvalósításán.

A programot a Népjóléti Minisztérium szakmailag és anyagilag egyaránt támogatja. A program kulcseleme volt az osteoporotikus betegek ellátását végző önálló hazai hálózat kiépítése. Az osteoporosis szakambulanciákból, regionális és országos központokból álló, döntően ambuláns jellegű szervezet a különböző szakterületeken már korábban is működő egységeket egyesítette.

Az ellátást mindenütt szakorvosi munkacsoportok végzik, melyek a háziorvosi rendszerrel szoros kapcsolatban tevékenykednek. A centrumhálózat kialakítása megtörtént, 10 regionális és 90 lokális centrumot jelöltek ki, melyek az ország területének jelentős részét lefedik, s így a betegek lakóhelyükhöz közel jutnak el az illetékes szakemberhez.

Ezekre a centrumokra igen nagy teher hárul, hiszen mintegy 90 ezer osteoporotikus beteg gondozását végzik, ezért a számuk a jövőben mindenképpen bővítendő, különösen egyes vidéki körzetekben.

A hálózat irányítását, szakmai felügyeletét és képzését az ORFI és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinikájából álló Országos Osteoporosis Központ végzi.

A szakmailag kontrollált hálózat orvosai 90%-os támogatással írhatják fel a betegség elleni gyógyszerek nagy részét, szemben az általános 50%-os támogatással. Az eltelt időszak egyértelműen igazolta, hogy ez az ellátási forma működőképes, modell értékű, és az egészségügyben tapasztalható nehézségek ellenére az egészségügy más területein is kialakítható.

Nagyot léptünk előre hazánkban a csontritkulás diagnosztizálásához nélkülözhetetlen, a csontsűrűséget mérő berendezések területén is, hiszen ezek száma az utóbbi két évben mintegy megtízszereződött: ma már 90 ilyen készülékkel rendelkezünk az országban. Természetesen a szakemberek minden forrást megragadnak, hogy a még mindig kevésnek bizonyuló csontűrűség-mérő műszerek számát tovább növelhessék. Emellett a Public Relation (PR) tevékenység erősítése is kiemelt feladat: rá kell ébreszteni a társadalmat és a közvéleményt a betegség hazai jelentőségére, és a megelőzés fontosságára.

Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság