Program a csontritkulás ellen

Ez a folyamat sokáig teljesen tünetmentesen zajlik, ezért is nevezik a betegséget lappangó kórnak vagy néma járványnak. Sokszor csak hosszú évek után lépnek fel az első panaszok, háti vagy deréktáji fájdalom formájában.


Később, a betegek testmagasságának csökkenésével hajlott hát alakulhat ki. Az ennek hátterében álló csigolyatörések, a csuklótáji, alkarcsonti törésekkel és az idősebb korban fellépő combnyaktáji törésekkel együtt a csontritkulás súlyos következményeit jelentik. A fájdalom mellett a töréseket szenvedett betegek jelentős részének romlik az életminősége, rokkanttá válnak.

A betegség a csontsűrűségmérés módszerével ma már a korai szakaszban diagnosztizálható és a rendelkezése álló készítményekkel eredményesen kezelhető. A betegség megelőzésében a serdülőkori maximális csonttömeg kialakításában a kalciumdús táplálkozás (tejtermékek) és a fizikai aktivitás csontvédő szerepét, valamint a túlzott alkoholfogyasztás és az erős dohányzás csontkárosító hatását kell kiemelnünk.

A csontritkulás az 1990-es évekre világszerte kiemelkedő népegészségügyi problémává vált a betegség gyakorisága, a következményes rokkantság és halálozás, valamint az igen magas költségek miatt. Európában, az Egyesült Államokban és Japánban az osteoporosis mintegy 75 millió embert érint.

Napjainkban a változás korában lévő minden harmadik nő és az idősek többsége csontritkulásban szenved. Mivel az emberi átlagéletkor emelkedésével a csontritkulás, a törések és ezáltal a halálesetek száma is nőni fog, a betegség a XXI. század egészségügyének egyik legnagyobb kihívása lesz, mellyel minden kormányzatnak reálisan számolnia kell.

Jelenleg hazánkban minimálisan az összlakosság 7-10 százaléka, tehát mintegy hétszázezer-egymillió ember érintett a csontritkulás által. A betegség következtében kialakuló combnyaktörések gyakorisága évi 15 ezer, a csuklótáji alkartörések előfordulása 20 ezer, a csigolyatörések gyakorisága évente 30 ezer körül van Magyarországon.

Nagyon fontos tudni, hogy a combnyaktáji törést szenvedettek közül fél éven belül minden negyedik-ötödik beteg meghal. Több nő hal meg világszerte combnyaktörést követően, mint mell-, méhnyak-, és méhtestrák következtében együttesen, és ez a tény mindenkit rá kell, hogy döbbentsen a kérdés valódi súlyára.

A betegség és a következményes törések költségei számításaink szerint hazánkban minimálisan évi 12-14 milliárd forintot tesznek ki.

A kiemelt figyelmet igénylő népbetegség elleni hazai küzdelmet a különböző szakterületek képviselőiből álló Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság koordinálja, mely nagy erővel dolgozik az 1995-ben elindított Nemzeti Osteoporosis Program megvalósításán.

A programot a Népjóléti Minisztérium szakmailag és anyagilag egyaránt támogatja. A program kulcseleme volt az osteoporosis-ellátás önálló hazai hálózatának kiépítése. Az osteoporosis szakambulanciákból, regionális és országos központokból álló, döntően ambuláns jellegű szervezet a különböző szakterületeken már működő egységeket egyesítette.

Az ellátást mindenütt szakorvosi munkacsoportok végzik, melyek a háziorvosi rendszerrel szoros kapcsolatban tevékenykednek. A centrumhálózat kialakítása megtörtént, 10 regionális és 90 lokális centrum került kijelölésre, melyek az ország területének jelentős részét lefedik, így a betegek lakóhelyükhöz közel juthatnak el az illetékes szakemberhez.

A centrumokra igen nagy teher hárul, hiszen mintegy 90 ezer osteoporotikus beteg gondozását végzik, ezért a számuk a jövőben mindenképpen bővítendő, különösen egyes vidéki körzetekben.

A hálózat irányítását, szakmai felügyeletét és a képzést az ORFI és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinikájából álló Országos Osteoporosis Központ végzi.

A szakmailag kontrollált hálózat orvosai 90%-os támogatással írhatják fel a betegség elleni gyógyszerek nagy részét, szemben az általános 50%-os támogatással. Az eltelt időszak egyértelműen igazolta, hogy ez az ellátási forma működőképes, modell értékű, és az egészségügy területén tapasztalható nehézségek ellenére más területeken is kialakítható.

Nagy előrelépés történt a csontritkulás diagnosztizálásához nélkülözhetetlen csontsűrűségmérő berendezések területén is, hiszen ezek száma az utóbbi két évben mintegy megtízszereződött: ma már 90 ilyen készülék működik az országban. Természetesen minden forrást meg kell ragadni, hogy tovább lehessen növelni a még így is kevésnek bizonyuló csontűrűségmérő műszerek számát.

Forrás: Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság