Szimpatika – Utak önmagunkhoz

A szellemi utazás végcélja annak megismerése, miként vállalhatunk felelősséget az ön- és társismereti tudás hatalmával annak az univerzumnak a védelméért, amelynek lakói, haszonélvezői, fogyasztói vagyunk, noha - ha akarjuk - lelkierőink felismerésével és mûködtetésével építő, bel- és külvilágot megtartó erőkké is válhatunk.



OLVASS BELE A KÖNYVBE!



"Az Ohio-i Egyetemen nyulaknál vizsgálták a magas koleszterintartalmú étrend által okozott szívkoszorúér-elmeszesedést. A kísérleti csoportokban – egy kivételével – be is következett az artéria-elzáródás. A kivételes csoportban viszont 60%-kal enyhébb károsodottságot találtak. A kísérletet megismételték, az eredmény ugyanaz volt. Egy csoport relatíve egészséges maradt, noha ugyanazt az étrendet kapta, és egyazon alomból származott a többiekkel. A rejtélyt a kísérlet egyetemi hallgató segítői oldották meg. A 'kivételes' csoportot ugyanis ők vállalták etetésre. A nyuszikkal rendszeresen játszottak, néhány percig kézben tartva simogatták őket. Ez volt az egyetlen különbség a többi állattal szemben. A kutatók ezután a következő kísérleti fordulón 'kezelték' az állatokat, és a károsodás mértéke valóban szignifikánsan csekélyebbé vált. Azok a csoportok, amelyekkel szeretettel bántak, relatíve védettek voltak a megbetegítő étrenddel szemben."


"Milgram drámai bizonyítékát tárta elénk már a hatvanas években a hatalom-norma-engedelmesség összefüggésének. Tanárokat kért fel, hogy diákjaikat szópárokra tanítsák. A kísérletvezető utasította a tanárokat, hogy a diák tévesztése esetén 20-450 Voltos tartományon belül fokozatos erősségű ütésekkel büntesse a hibázást. Egy olyan fal volt a tanár és hallgatója között, amin keresztül csak a hangot lehetett hallani. A tévedések szaporodásával egyre erősebb áram adására volt szükség, a másik oldalról pedig egyre nagyobb fájdalomjelzés hangjai hallatszottak. Volt olyan pont, amikor a verejtékező tanár már kérte a kísérletvezetőt, hogy ne kelljen tovább emelni az áramerősséget, és láthatóan a kínok kínját élte át szenvedő tanítványa jajongásának hallatán. A kísérletvezető azonban erélyesen ráparancsolt, hogy folytassa, mert ő felel a történtekért. Így állhatott elő az a drámai helyzet, hogy a tanárok 68%-a szinte a halálos áramütés erősségéig haladt. Nagy tanulság ez a számunkra, miként képes az engedelmesség normája feltétel nélkül érvényesülni, de csak abban az esetben, ha a legitim hatalom birtokosa (esetünkben a kísérletvezető) vállalja a felelősséget. Úgy tűnik, a szubjektív erkölcsi tudat és a potenciális erkölcsösség akkor rendelődik alá a fölöttes hatalmi erőknek, ha nem kell a tettekért felelősséget vállalni. Eszembe jut, hogy az Eichmann-perben a gyilkos folyvást azt mormolta: 'parancsra tettem'."

Forrás Nyitottakademia.hu