Szimpatika – A vágy vágyat ébreszt

A férfiak minden híreszteléssel ellentétben a legszívesebben saját kedvesük meztelen testében gyönyörködnek. Leggyakoribb fantáziájuk egy hosszú, unalmas értekezleten, a saját kedvesükkel való szerelmeskedés. Miért kellene hát ezeket a vágyakat a fantázia világába száműzni! Sokkal élvezetesebb szép lassan levetkőzni, mint pillanatok alatt ledobálni a ruhákat.

A vágy vágyat gerjeszt. Ha a férfiak egymás között vannak, és őszintén beszélgetnek, elmondják, hogy nincs izgatóbb dolog egy önmagát simogató nő látványánál. Csakhogy bármily szabad szájúnak tűnik is ez a mai társadalom, valójában nagyon is szégyenlős. Pedig nem csak a fiúk, a lányok is pontosan tudják, hogyan szerezzenek maguknak örömet, s ezt az önkielégítést művelik is. De aligha merik ezt egymás előtt csinálni. Pláne nem tanítják meg nekik. Hogy mitől félnek? Ez valamiféle szocializációs gátlás. Hiszen a szülők, bármilyen felvilágosultak legyenek is, csak rászólnak a kisfiúra, ha a fütyijével játszik, és hatalmas zavarba jönnek, ha kislányuk a bugyijában kotorász. Nem tabu ez, de… Ez a de szócska jellemzi az egész szexualitásunkat. Csináljuk de lehúzott redőnyök mögött, élvezzük, de nem beszélünk róla, hiányoljuk, ha nincs, de nem vallanánk be soha. Mélyen lapul bennünk a félelem az intimitástól, mert úgy érezzük, hogy ha levetkőzünk érzelmileg, mezítelenek leszünk, sebezhetők, kiszolgáltatottak. Ezért aztán százszor könnyebben vesszük le magunkról a ruhákat, mintsem, hogy megmutatnák érzelmeinket, vágyainkat a maguk meztelen valóságában.