Szimpatika – Nem tehetek róla, imádom a nőket

Először egy 26 éves fiút kértünk meg, mondja el a véleményét.
Krisztián ezt mondta:
A szüleim nagyon jó házasságban élnek közel harminc éve. Apám még ma, hatvan éves korában is a nők kedvence. Nem tudom biztosan, de sejtem, hogy néha megcsalta az anyámat. Szinte biztosan voltak futó kalandjai, mert imádja a nőket, és nehezen tud nekik ellenállni. Azonban soha nem vett el ezért se tőlem, se anyámtól semmit. Nem éreztük úgy, hogy kevesebb szeretet, idő, vagy pénz jut ránk ezért.


Tény, hogy én apámra hasonlítok. De azt gondolom, a szeretet, a rajongás, az élet ezernyi öröme nem egy zsák dió, nem lesz kevesebb attól, ha másnak is adunk belőle. Szerintem az igazi férfiak minden nőben észreveszik a szépet, és szeretnek elidőzni a látvány felett. A nők ragyogása, ilyenkor tavasszal, amikor lekerül róluk a télikabát, és vékony trikójuk a testükre tapad, számomra éppen olyan esztétikai kategória, mint egy impresszionista festményen a táj szépsége. Én éppen úgy megnézem őket, mint egy tökéletes szobrot, vagy nyíló virágot. Nem töröm össze, nem tépem le, csak gyönyörködöm. Miért baj ez? Szerintem azok a férfiak, akik képtelenek meglátni egy nő szépségét, nem képesek észrevenni azt a saját párjukban sem. Ráadásul semmivel sem tartom illendőbbnek azt a sunyiságot, ami a legtöbb férfira jellemző. Mire gondolok? Hát arra, hogy folyik a nyáluk egy kolléganőjük, egy szépséges színésznő vagy a szomszéd csaj után. Álmodoznak róla, feleségük, barátnőjük helyére képzelik az ágyba, amikor a paplan alá bújnak. Ők lennének a megbízható, a hűséges férfiak? Azt gondolom, tisztességesebb dolog beteljesíteni a vágyakat. A legtöbb kaland úgyis csak néhány napig tart, aztán elmúlik, akár a nátha. Persze elképzelhető, hogy nem múlik el. De az már más történet. Ha egy futó kalandból komoly, tartós kapcsolat lesz, bizony vállalni kell, és szakítani a korábbival. Ez a lehetőség mindig benne van a pakliban.
Mint általában minden helyzet – mondja pszichológus szakértőnk, Kunsági Andrea –, ami egy kapcsolatban előadódik, a féltékenység is probléma. Ez azonban csak akkor mélyül konfliktussá, ha a kapcsolat maga konfliktusos. Ha egy férfi udvarias, lesegíti minden nő kabátját, és minden hölgyhöz van kedves szava, bókja, önmagában nem ok a veszekedésre vagy a szakításra. Akkor azonban igen, ha saját partnerével nem teszi ugyanezt. Ha tehát az élettársam, barátom, férjem mindenkihez kedves, csak velem goromba, mindenkinek udvarol, csak hozzám nincs soha, egyetlen kedves szava sem, valami baj van kettőnk között. Elismerem persze, hogy a szélkakasként minden nő után megforduló férfiak némelyikének gond van a viselkedéskultúrájával. Ugyanis az udvariasság, a bók, még a flört sem önmagában kínos. Akkor kellemetlen, ha otrombán csinálják. Akkor azonban annak is kínos, aki után az ilyen férfi forog. Ezért tehát, mint mindig, ha egy kapcsolatban problémák adódnak, és a partnerek szakemberhez fordulnak, mondjuk egy párterápiában, az okokat kell kideríteni. Azt kell feltárni, hogy a férfi azért kacsintgat e más nők után, mert a jelenlegi kapcsolatában nem találja meg az örömöt, netán azért, mert felesége, barátnője egy ideje elhanyagolja magát, esetleg a tulajdonának tekinti a férfit, ketrecben, vagy pórázon tartja.