Az emberek döntő többsége a jobb kezét használja elsődlegesen finomabb tevékenységei elvégzéséhez, viszont minden hetedik ember (az adat a fejlettebb országokra értendő) használja ma dominánsabban a bal kezét a jobb helyett – ezt nevezik balkezességnek Ennek az aránynak nemcsak a genetika az oka, hanem a társadalmaknak a balkezességet többségi alapon elutasító hagyományai is. Az iskolában a 20. század közepéig veréssel, majd a szülői erőszak sugalmazásával hazánkban is ez volt a hivatalos „pedagógia”. A balkezesség nem megszokás, hanem biológiai alapokon nyugvó, a balt a jobbal szemben előnyben részesítő kézhasználat, ami a jobb agyfélteke dominanciával magyarázható. A pedagógia mai álláspontja szerint balkezes gyereket „átszoktatni” szigorúan tilos. Már a magzati korban eldől, hogy melyik agyfélteke lesz a domináns és ennek a megváltoztatására tett kísérlet súlyos zavarokhoz vezethet.
A történelem során a balkezesség többnyire negatív megítélésben részesült. Míg a barlangrajzok közel fele még bizonyítottan bal kézzel készült, addig a sötét középkorban már egyenesen az ördög művének tartották, ha valaki ezt a kezét használta, bizonyos társadalmakban pedig különféle kegyetlen praktikákkal (bal kéz hátrakötése, testi fenyítés, esetenként halálbüntetés) vették rá az embereket arra, hogy a jobb kezüket részesítsék előnyben.
A jobb vagy bal kéz használatának a kialakulására a tudomány mai állása szerint nincs pontos magyarázat, ám az erre irányuló kutatások érdekes eredményeket mutatnak. Tudósok felfedeztek egy LRRTM1 elnevezésű, apai ágon öröklődő gént, melyből a balkezesek szervezetében jóval több található, mint a jobbkezesekében. Ez a gén felelős azért, hogy míg a jobbkezesek esetében a bal agyfélteke domináns - amely a beszédkészséget és a logikus gondolkozást irányítja -, addig a balkezesek esetében ez többnyire fordítva működik: a jobb agyfélteke domináns, mely az érzelmeket és a kreativitást irányítja, valamint a térbeli tájékozódásért is felel.