Apaszemmel: Mennyibe kerül az ingyentankönyv?
Módosítva: 11/26/2013 Szerző: Küttel Dávid 2 perc
Még soha nem használtam ezt a felületet arra, hogy panaszkodjak valamilyen szolgáltatóra vagy szolgáltatásra, pedig nemegyszer megérdemelte volna már az áramtól a telekommunikációs szolgáltatónkon keresztül a mufurc közértesen át sok mindenki. Most viszont nem bírtam tovább magamban tartani a felháborodásomat, mert a gyerekeinkről és az ő fejlődésükről van szó.
Az idei tanév elég nehezen indult adminisztrációs szempontból, pedig nekünk nem volt első osztályt kezdő tanulónk.
A tények:
- Bencének októberben mindig nem voltak meg bizonyos tankönyvei.
- Bori nem juthatott el a neki járó „ingyenes” tankönyvekért a nemtudommilyen központba.
- Gergőnél a világatlaszra vártunk ekkor még.
- És, bevallom, a fiúgyermekeim esetében nem mertem vállalni, hogy érintetlenül adjuk vissza a tankönyveket év végén, ezért inkább megvásároltam az ingyenes könyveket.
Nagycsaládos apaként hat gyermek oktatását finanszírozom, ezért kénytelen vagyok leragadni az ingyenes tankönyv problémájánál. Persze, hogy mi döntöttünk a sok gyermek mellett, és nem az ingyenes tankönyv miatt – de azért ekkora mértékű kiadásra ősszel igazán nem számítottam. Jelenleg négy iskoláskorú gyerekünk van: Bence 10, Gergő 12, Ádám 13 és Bori 16 évesek, a tankönyveik átlagos ára 23 500 Ft/gyerek/tanév. Eddig teljesen térítésmentesen kaptuk a tankönyveket, a speciális nyelvkönyveket leszámítva, de ez így is van rendjén. Minden könyvre vigyáztunk, hiszen tudtuk, hogy az másnak is kellhet, és amit tudtak, továbbadták a kisebb testvérüknek. Nem minden suliban használják ugyanazokat a könyveket, és még iskolán belül is minden tanár eldöntheti, hogy melyik tankönyvet választja. Idén a nagycsaládosoknak csak tizenkétezer forintig támogatják a tankönyveket – ezzel nem lett volna semmi gondom, ha nem a megrendelés után derül ki.
A támogatott csomagba nem mi válogattuk össze a könyveket, hanem az iskola, így akadt olyan könyv, ami nekünk már megvolt otthon. Illetve akkor tudtuk meg azt is, hogy a támogatott könyveket nem lehet bekötni, nem lehet semmit beleírni, és az eredeti állapotot megőrizve kell visszaadni. Ha ez nem jön össze, akkor ki kell fizetni júniusban az árát. Ki dönti el, mi az eredeti állapot? Szegény iskolai könyvtárosokra hárul majd ez a felelősség, akik nem merik majd visszavenni még a legkisebb hibával sem a könyveket? És az sincs kitalálva, hogy ha a szülő nem fizet, akkor ki vállalja a költségeket, ki dönt a vitás esetekben, vagy hogy mit nevezünk jó állapotnak...
Végül mi arra a döntésre jutottunk, hogy inkább megveszünk minden tankönyvet. Nem akartam a srácokat abba a helyzetbe hozni, hogy év végén majd elém kelljen állniuk és bevallani: „Apa, nem tudtam eléggé vigyázni a könyveimre, kérek szépen egy húszezrest!”
A tények:
- Bencének októberben mindig nem voltak meg bizonyos tankönyvei.
- Bori nem juthatott el a neki járó „ingyenes” tankönyvekért a nemtudommilyen központba.
- Gergőnél a világatlaszra vártunk ekkor még.
- És, bevallom, a fiúgyermekeim esetében nem mertem vállalni, hogy érintetlenül adjuk vissza a tankönyveket év végén, ezért inkább megvásároltam az ingyenes könyveket.
Nagycsaládos apaként hat gyermek oktatását finanszírozom, ezért kénytelen vagyok leragadni az ingyenes tankönyv problémájánál. Persze, hogy mi döntöttünk a sok gyermek mellett, és nem az ingyenes tankönyv miatt – de azért ekkora mértékű kiadásra ősszel igazán nem számítottam. Jelenleg négy iskoláskorú gyerekünk van: Bence 10, Gergő 12, Ádám 13 és Bori 16 évesek, a tankönyveik átlagos ára 23 500 Ft/gyerek/tanév. Eddig teljesen térítésmentesen kaptuk a tankönyveket, a speciális nyelvkönyveket leszámítva, de ez így is van rendjén. Minden könyvre vigyáztunk, hiszen tudtuk, hogy az másnak is kellhet, és amit tudtak, továbbadták a kisebb testvérüknek. Nem minden suliban használják ugyanazokat a könyveket, és még iskolán belül is minden tanár eldöntheti, hogy melyik tankönyvet választja. Idén a nagycsaládosoknak csak tizenkétezer forintig támogatják a tankönyveket – ezzel nem lett volna semmi gondom, ha nem a megrendelés után derül ki.
A támogatott csomagba nem mi válogattuk össze a könyveket, hanem az iskola, így akadt olyan könyv, ami nekünk már megvolt otthon. Illetve akkor tudtuk meg azt is, hogy a támogatott könyveket nem lehet bekötni, nem lehet semmit beleírni, és az eredeti állapotot megőrizve kell visszaadni. Ha ez nem jön össze, akkor ki kell fizetni júniusban az árát. Ki dönti el, mi az eredeti állapot? Szegény iskolai könyvtárosokra hárul majd ez a felelősség, akik nem merik majd visszavenni még a legkisebb hibával sem a könyveket? És az sincs kitalálva, hogy ha a szülő nem fizet, akkor ki vállalja a költségeket, ki dönt a vitás esetekben, vagy hogy mit nevezünk jó állapotnak...
Végül mi arra a döntésre jutottunk, hogy inkább megveszünk minden tankönyvet. Nem akartam a srácokat abba a helyzetbe hozni, hogy év végén majd elém kelljen állniuk és bevallani: „Apa, nem tudtam eléggé vigyázni a könyveimre, kérek szépen egy húszezrest!”