Szimpatika – Osztály vigyázz!

Nem tudta a pontos okokat, kicsit zavaros magyarázatok keveredtek benne, onnan kezdve, hogy valakivel nem tud együtt dolgozni a tanár úr, hogy összeveszett az iskolával, egész addig, hogy egy másik suliban lesz igazgató, mert elnyert egy pályázatot. Még annyit hozzátett, Tibi bácsi arra kér minden szülőt, hogy ne menjenek be másnap felháborodva az iskolába, mert hivatalosan még nem mondhatta volna el az osztálynak sem.
Este érkezett egy levél Tibi bácsitól, melyben röviden leírta, hogy máshova megy tanítani, elnyert egy állást, amire nem sok esély volt, de őt választották. Elnézést kért, hogy nem tudta személyesen közölni, de állítólag az iskola vezetősége ezt nem tette lehetővé. Nem tudtam, mit gondoljak, két hete még szülői értekezletet tartott nekünk a félévben várható dolgokról, közben nyilván tisztában volt vele, hogy ő már nem fog részt venni ezeken a programokon az osztállyal... Szülőként is átverve éreztem magam, hát még az a 32 gyerek, aki tegnap még mit sem sejtve ment iskolába a matekórára.
Persze én is tudom, hogy egy ilyen hírt nem lehet bejelenteni egy hónappal a távozás előtt a GYEREKEKNEK, hiszen a bizonytalanság, a szomorúság már attól a perctől a tanulás rovására ment volna, de engem felháborít, hogy a SZÜLŐK sem lettek beavatva. Sokkal egyszerűbb lett volna megnyugtatni a gyerekeinket, ha megértjük az okokat, ha tájékoztatást kapunk az osztály további sorsáról, a tervekről, hogy kit gondolnak osztályfőnöknek, és mikor kapnak új matematika tanárt.
Négy évvel ezelőtt Bori lányom imádott tanárnője hagyta ott az iskolát év közben, de ott, mielőtt a gyerekek megtudták volna, egy rendkívüli szülői értekezlet keretein belül minden fontosat átbeszélt velünk a távozó osztályfőnök, még a helyére érkező új tanárok személyét is. Könnyebb volt elfogadtatni Borival a változásokat, tudtuk mivel vigasztalni őt, hiszen ismertük a részleteket, „beavatottak” voltunk...
Ezzel szemben Bencénél az osztály elveszettnek érzi magát, úgy élik meg Tibi bácsi távozását, hogy ők nem kellenek senkinek, őket senki nem szereti az iskolában. Nem szabadna ebben az állapotban megjegyzéseket, félinformációkat meghallania egy hatodikosnak, de sajnos minden nap ez történik. Amit ők tudni vélnek: a leendő osztályfőnök nem is tanít majd az osztályban, az új matektanár vagy hétfőn jön, vagy három hét múlva, vagy 70 éves, vagy fiatal, nagyon szigorú, de lehet, hogy mégse, és valószínű lesz szülői értekezlet, ugyan csak három hét múlva és a fogadó órák idejében, de még nem tudni ki tartja...
Anyaként azt gondolom, ilyen helyzetben a legfontosabb a gyerekek megnyugtatása lenne, biztonságot és szeretet kellene közvetíteni feléjük tanároknak és szülőknek EGYÜTTMŰKÖDVE...