Ausztráliában él a legtöbb mobiltelefon-függő

Az ausztrál Monash Egyetem kutatói végezték azt a vizsgálatot, amelyben nemcsak a függőségre, annak mértékére, hanem a veszélyes viselkedéssel való kapcsolatára is fény derült. E függőségnek néhány éve külön nevet is adtak: nomofóbia a mobiltelefon hiányától való félelem. Ausztráliában, ahol 100 lakosra 109,6 előfizetés jut, most először végeztek ilyen felmérést, és az eredménye alapján az emberek 99,2 százaléka nomofóbiás, s ezen belül 13,2 százalék esete súlyos.

A felmérésben megkérdezett ausztrálok közel fele legalább napi 3 órán át a telefonján „lógott”, és minél hosszabb időt töltött el valaki a telefonján, annál erősebb volt a nomofóbiája is, nagyobb esélye volt a súlyos függőség kialakulására, a problémás, vagy épp a káros-veszélyes használatra. A 18-25 éves korosztályt érintette leginkább a függőség, és köztük a férfiak kétszer akkora eséllyel váltak problémás, vagy veszélyes használóvá, mint a nők. (A veszélyes használat azt jelenti, hogy vezetés közben, vagy például az úton átkeléskor is a telefonjával van elfoglalva valaki, a problémás pedig azt, ha olyan helyeken se kapcsolja ki, ahol erre felhívják a figyelmet, pl. könyvtár, tanóra, kórház, stb.)

Victoria államban emelkedik azon illegális esetek száma, amikor valaki vezetés közben nemcsak az úton, hanem az okostelefonján is manőverezik. A kutatási eredmények szerint az úthasználók 37,1 százaléka foglalkozott a telefonjával vagy más, nem megengedett eszközzel vezetés közben, ez csökkenti a vezetési teljesítményt, s növelheti a balesetek számát. Különösen aggasztó volt, hogy a friss  jogosítványt kapott fiatalok 64 százaléka nem tartotta be ezt a tiltást. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Ausztrália államaiban egymás után fogják bevezetni a mobiltelefon-érzékelő kamerák használatát.

Akinél a felmérés kimutatta a nomofóbia meglétét, annak tízszer nagyobb volt az esélye a problémás használatra, és 14-szer nagyobb a veszélyes használatra.

Talán nem túl meglepő eredmény, hogy a mobiltelefonok konfliktust teremtenek a valóság és a digitális világ közt. Az, aki függőséget alakított ki a mobiljával, ennek közvetítésével tartozik valamilyen közösségbe, így kapcsolódik a társadalom többi tagjához, a való életben kevésbé lehet képes társas viszonyok kialakítására és ápolására.

A kutatást vezető Fareed Kaviani elmondta, hogy bár a mobiltelefonok az életünk részévé váltak, óvatossággal kellene használni őket.

„Teljesen bevontuk a mobiltelefont az életünkbe, mind egyéni, mind strukturális szinten. A mobilnélküliségtől való félelem racionális válasz lehet arra, hogy a mobilunk az az eszköz, amelynek révén a barátokkal, rokonokkal kapcsolatban vagyunk, digitális pénztárcaként működik, vagy QR-kódok leolvasásával egyes helyekre belépésre használhatjuk, ezen tároljuk a bevásárlólistánkat, és érjük el a szükséges információkat” – mondta Kaviani. „Akkor válik problémává a mobilhasználat, ha az felülírja a valós, fizikai körülményeket. A szokássá vált viselkedést olyan helyeken is önkéntelenül folytatja a függő, ahol nem lehet, vagy veszélyes.”

„Ha a mobilhasználat káros hatású a felhasználóra vagy annak környezetére, az komoly probléma. Azonban, ha észszerűen használjuk, remekül kiegészítheti azt a szuperszámítógépet, amelyet úgyis mindenki magánál hord, a fejében” – tette hozzá a szakember. A kutatásról az International Journal of Environmental Research and Public Health szakfolyóirat számolt be.

Forrás: ng.hu