Mindnyájan átéljük – ki gyakran, ki ritkábban – azt az örömöt, amit akkor érzünk, ha megvehetjük, amire szükségünk van. Szeretünk vásárolni, ami természetes is, amíg a számunkra fontos dolgokat szerezzük be és ez anyagi lehetőségek keretein belül történik.
Sokan azonban olyasmit vásárolnak rendszeresen, amire egyáltalán nincsen szükségük. Sőt, otthon már van az áruból egy vagy több, de az anyagi lehetőségeiket meghaladó mértékben vesznek újabbat. Később azonban megbánják, mert belátják, hogy felesleges volt a vásárlás. Mégis megteszik a következő alkalommal, mert nekik ez nagy örömet szerez, kényszert éreznek rá.
A kényszeres vásárlók 80-90 százaléka nő. Leggyakrabban ruhákra, cipőkre, ékszerekre, költenek. Egy amerikai pszichiátriai felmérés szerint egy átlagember a megvásároltaknak legalább 10 százalékát nem használja, ezzel szemben a kényszeres vásárlók a megvett holmik 30 százalékát a kezükbe sem veszik. Ők valójában egy sajátos kényszerbetegségben szenvednek, ugyanis ellenállhatatlan késztetést éreznek belső feszültségük, szorongásuk, belső nyugtalanságuk, hangulati zavaruk, elégedetlenségük levezetésére valaminek a végrehajtása – jelen esetben a vásárlás – iránt. Azért vásárolnak meggondolatlanul és felesleges dolgokat, mert ez átmenetileg egyfajta örömérzést nyújt számukra és csökkenti a belső feszültséget. Ezt azonban követi a megbánás, bűntudattal párosulva. Ez a kényszer sokszor eladósodáshoz, családi konfliktushoz vezet a túlköltekezés miatt. Ezt a viselkedést a szakemberek ínpulzus- vagy kontrollzavarnak nevezik, és a kényszerbetegségek – mint például a játékszenvedély vagy a kóros falási kényszer – közé sorolják. Sőt, a legújabb felfogás szerint függőségnek (addikció) tartják, min például az alkoholhoz vagy a droghoz fűződő szenvedélyt. Csak ez nem kémiai szerhez, hanem bizonyos viselkedéshez kötődő függőség.
Ebben a viselkedési formában ugyanaz az idegi ingerületet átvivő anyag játszik szerepet, mint a szorongás és a hangulati zavarok esetében. A páciensek egy részét, akik saját belátásukra vagy családjuk ösztönzésére jelentkezhetnek a pszichiátriai osztályokon, szerotonin működését gátló gyógyszerekkel kezelik, ugyanis sokuknál ezek a szerek visszafogják a negatív késztetéseket. A betegek másik csoportjánál azonban szükség van a pszichiátriai kezelésre is. Sok múlik a beteg akaraterején! Az esetek többségében nem jelent problémát a kigyógyítás.