A Rafflesia tuan-mudae fajba tartozó bűzvirágot indonéz természetvédők pillantották meg, és a mérések alapján a virág 111 cm átmérőjű, számolt be róla a Phys.org tudományos hírportál.
Ez a valaha dokumentált legnagyobb virág e fajban. A Szumátra nyugati részén, a Maninjau Természetvédelmi Területen kinyílt növény csupán egy héten át virít, azután elhervad és elrothad. A mostani rekorder ugyanazon gazdanövényből hajtott ki, mint az ezt megelőző példány. Korábban egy Fülöp-szigeteki raflézia volt a legnagyobb, 100 centis átmérővel.
Dr. Agus Susatya a BKSDA (Nyugat-Szumátra Természeti Erőforrások Védelmi Központja) szakembere karácsony óta figyelte az egyre duzzadó bimbót, mely végül január elsejére nyílt ki teljesen. A virághoz őrt is rendeltek, továbbá a parkban számos tábla figyelmeztet a növény törvényben védett voltára. A környéken mindössze 13 helyszínt ismernek, ahol előfordul a bűzvirág.
A raflézia a nevét a brit gyarmati időkben itt élt, Szingapúrt megalapító Sir Stamford Raffles után kapta, aki első európaiként pillantott rá e különleges növényre, 1818-ban. A növénynemzetségbe legalább 20 fajt sorolnak jelenleg, de a szám valószínűleg még bővülni fog. Igen ritkán lehet vele találkozni, ennek oka, a valós ritkaságán túl, az is, hogy parazita életmódú, se gyökere, se levele nincsen, így csak a virágzásakor lehet könnyen azonosítani. Mindössze egyetlen futónövény, a szőlőfélékhez tartozó Tetrastigma egyes fajain képes élősködni, így a gazdanövény jelenlététől függ a sorsa. A bimbójának kb. 9 hónapra van szüksége a teljes kifejlődéshez, és a virág maximum 7 napon át nyílik.
A magyar bűzvirág név a virág jellegzetes rothadó hús szagára utal, a növény beporzói ugyanis döglegyek, s ezeket téveszti meg a döglégy számára vonzó „illatával”.
A növényről Jókai Mór is említést tesz az Egész az északi pólusig című könyvében: „Az óriási rafflesia, félig gomba, félig virág, melynek átmérője nagyobb egy emberi lépésnél, levelet sem küldve előre, pattan ki a földből.”
Forrás : National Geographic