A közel három évig tartó felújítást szakaszosan végezte saját otthonában. Az, hogy éppen az egyetem 250 éves jubileumára készült el, külön öröm, mert jól szimbolizálja, hogy nemcsak a jövőre, de a múltra is figyelnünk kell, hiszen elődeink tapasztalataiból építhetjük a jövőt – vélte.
Dr. Bánsághi Zoltán elmondta, a most felújított berendezésnek sok korabeli változata volt. Ezt a típust az 1910-es évek közepétől a 30-as évek közepéig gyártották, majd később, korszerűbb megoldásként és sorozatgyártásban, már fa helyett, fémből készültek. Ezeket a „modernebb” berendezéseket a 60-as évek végéig használták országszerte. Az ilyen, úgynevezett analóg készülékeket azután a 80-as években a digitális technológia váltotta fel. A technika azóta rengeteget fejlődött, de a működési elv még most is ugyanaz – mutatott rá. A láthatatlan röntgensugár áthatolt a falapon, az ernyőt elérve a benne lévő kristályokkal behintett papírlapon a sugár látható fénnyé változott – magyarázta a gép működési elvét a főorvos. A mostani gépeken a kristálylapot számítógépes érzékelő váltotta fel, a látható fény pedig elektronikus jeleken át születik.
A berendezés restaurálása után, visszaszállítása sem volt egyszerű feladat a klinikára – idézte fel. A már kész szerkezetet újra szét kellett szedni, hogy szállítani lehessen, majd a klinikán ismét összerakni. Úgy vélte, a 100 éves röntgen berendezés fontos lehet azért is, mert azon keresztül a mai orvostanhallgatók jobban megérthetnék a radiológiai technika fejlődési útját és így a modern röntgen berendezések működési elvét is. Ezért a klinika tervezi a berendezés olyan állandó kiállítási helyét, ahol az oktatásban is használható lesz a régmúlt ezen ránk maradt csodája – mondta.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem