Miért nem jó szó az idegösszeroppanás?
A „idegösszeroppanás” vagy „idegösszeomlás” kifejezések félrevezetők, mert azt sugallják, hogy az idegrendszer fizikailag károsodik. Valójában a legtöbb ilyen állapot nem szervi károsodásról szól, hanem arról, hogy a pszichés és élettani megküzdőrendszer túlterhelődik. Pontosabb úgy tekinteni rá, mint egy súlyos érzelmi-mentális krízisre, amely átmenetileg felborítja a mindennapi működést. Olyan ez, mintha valaki egy túl nehéz teher alatt elesik: nem törik el semmije, de időre és támogatásra van szüksége ahhoz, hogy felálljon. Ideális esetben a a felépülés után a személy visszanyeri a korábbi működését, sőt, a krízisből akár fontos felismeréseket is nyerhet.
Mi okozhat idegösszeroppanást?
Az idegösszeroppanás akkor alakul ki, amikor a stresszel való megküzdési képesség túlterhelődik. Ezt kiválthatja egyetlen súlyos esemény – például egy közeli hozzátartozó halála vagy egy traumatikus élmény –, de gyakori, hogy több, egymást erősítő tényező vezet a krízishez. A kockázatot növeli, ha valaki már hosszabb ideje nagy érzelmi terhet cipel, például tartós szorongás, depresszió, poszttraumás stressz vagy fizikai kimerültség formájában. Az életmód és az általános egészségi állapot szintén befolyásolja a terhelhetőséget: a kipihentebb, stabilabb életvitelt folytató emberek átlagosan ellenállóbbak, de ez nem jelent valódi védettséget.
Gyakori kiváltó tényezők:
- anyagi problémák, létbizonytalanság
- munkahely elveszítése, munkahelyi krízisek
- súlyos betegség, diagnózis okozta sokk
- tartós stressz, burnout
- gyász
- párkapcsolati vagy családi konfliktus, válás stb
- traumatikus események, balesetek
Fontos látni, hogy nem csak negatív történések válthatnak ki krízist. Egy alapvetően pozitív új élethelyzet – például gyermek születése, házasságkötés vagy egy nagyon vágyott új munkahely – is okozhat jelentős érzelmi-mentális terhelést. Az ilyen változások ugyanis nagymértékű alkalmazkodást igényelnek, ami bizonyos helyzetekben ugyanúgy túlterhelődést válthat ki.
Az idegösszeroppanás tünetei – ezek az idegösszeroppanás jelei
Az idegösszeroppanás fizikai tünetei
Az idegösszeroppanás gyakran erős, akár pánikrohamszerű testi tünetekkel jár. Ezeket legtöbbször a hirtelen megnövő szorongás vagy a tartós túlterhelés okozza. Sokaknál jelentkezik heves szívdobogás, mellkasi szorítás, légszomjérzés, remegés, hidegrázás, izzadás vagy szédülés. Jellemzőek az emésztőrendszeri panaszok is: hányinger, gyomorgörcs, hasmenés vagy étvágytalanság. A túlterhelt idegrendszer miatt gyakori az állandó fáradtság, gyengeség, ami lehet fokozott aluszékonyság, de akár ennek az ellenkezője is: sokan épp azért nem tudnak aludni, mert túl feszültek. Az alvászavar pedig önmagában tovább rontja a helyzetet.
Érzelmi állapot
Érzelmileg az idegösszeroppanás nagyon megterhelő, és sokféle formában jelentkezhet. Vannak, akikre hirtelen, hullámokban tör rá a szomorúság, a reménytelenség vagy az ürességérzés. Mások feszültek, ingerlékenyek, türelmetlenek lesznek, vagy úgy érzik, mintha „szétesnének”. Gyakoriak az érzelmi hullámzások: például a sírás, a düh, a szorongás és a kiüresedettség váltakozásai. Romolhat az önbizalom, és sokan úgy érzik, mintha nem lennének „jelen” a saját életükben. A gondolkodás is beszűkülhet: visszatérő, körkörös gondolatok köthetik le az illető figyelmét, és nehezítik meg a tiszta helyzetértékelést. (A feszültség enyhülésével általában ezek is enyhülnek.)
Viselkedéses tünetek
A viselkedés sokféleképpen megváltozhat. Egyesek visszahúzódnak, kerülik a társas helyzeteket, nehezen végzik a mindennapi teendőiket, vagy teljesen „leblokkolnak”. Mások ezzel szemben túlpörögnek: kapkodnak, túlvállalják magukat, mindent kontroll alatt akarnak tartani. Előfordulhat romló teljesítmény, alvászavar, feszültség, társas kapcsolatok kerülése, vagy éppen túlzott érzelmi függés másoktól. Gyakoriak az egészségtelen megküzdési formák is: túl sok koffein, alkohol vagy nyugtatószer használata, esetleg egyéb szerfogyasztás, illetve különféle impulzív, kockázatos viselkedések. Bizonyos embereknél a felgyülemlett feszültség konfliktuskeresésben, felesleges konfrontálódásban jelentkezik: apróságokon is könnyen összekapnak másokkal, mintha „kifordulnának magukból”. Ezek a reakciók nem szándékosak, hanem annak a jelei, hogy az illető túl nagy mentális terhelés alatt áll, és nehezen talál stabil kapaszkodót.
Az idegösszeroppanás kezelése
Mivel az idegösszeroppanás nem egy konkrét betegség, hanem nagyon különböző pszichés krízisállapotok gyűjtőneve, a kezelés sem egységes. Azt, hogy milyen segítségre van szükség, a tünetek súlyossága és a mögöttes okok határozzák meg. Ami szinte minden esetben rengeteget segít, az a támogató, megértő környezet: a szeretteink jelenthetik azt a biztonságos hátteret, amelyben kevésbé érezzük magunkat egyedül vagy elveszettnek. Fontos azonban tisztában lenni vele hogy bár az érzelmi támogatás sokat számít, önmagában sokszor nem elég.
Vannak olyan helyzetek, amikor a krízis átmeneti túlterhelésből ered. Ha valaki hosszú időn át túlhajszolja magát, majd egy váratlan plusz stresszhatás alatt „szétesik”, előfordulhat, hogy néhány nap pihenés, alvás és a terhelés csökkentése már jelentős javulást hoz. Ez azonban csak akkor reális, ha nincs a háttérben tartós lelki probléma, például kezeletlen szorongás, depresszió, trauma vagy hosszan fennálló érzelmi kimerültség. Sokaknál ez a fajta „összeomlás” inkább jelzés: arról szól, hogy a korábbi megküzdési módok kimerültek, és változtatásra van szükség, különben újra megtörténhet.
Gyakran azonban elengedhetetlen a szakember bevonása. Ha a tünetek erősek, tartósak, visszatérők, vagy már egy ideje jelen vannak (például alvászavar, kimerültség, állandó szorongás, érzelmi kilengések, lehangoltság), akkor pszichiátriai és pszichológiai segítségre van szükség. A pszichiáter szerepe ilyenkor a rövid távú stabilizálás: a feszültség, szorongás vagy alvászavar csökkentése, szükség esetén gyógyszeres támogatással. A hosszú távú rendezés kulcsa pedig a pszichoterápia. A terápiás folyamat segít megérteni, milyen tényezők vezettek a krízishez, hogyan lehet a stresszel egészségesebben megküzdeni, és hogyan alakíthatók ki tartós, működő megoldások. Ha a háttérben régóta fennálló problémák állnak, a rendeződés hónapokat vagy akár éveket is igényelhet.
Kérjen segítséget!
A súlyos idegösszeroppanás szakemberi beavatkozást igényel. Ha magán vagy környezetében valakin az idegösszeomlás jeleit tapasztalja, forduljon pszichológushoz vagy pszichiáter szakorvoshoz. Ha esetleg nem mer, vagy nem akar személyesen szakemberhez fordulni, hívja valamelyik telefonos lelkisegély-szolgálatot.
Az éjjel-nappal ingyenesen hívható Lelki Elsősegély Szolgálat (LESZ) a 116-123-as számon érhető el. Ha öngyilkossági gondolatok fogalmazódnak meg a fejében, sürgősen keresse fel a legközelebbi szakembert, vagy hívja a lelkielsősegély-szolgálatot!
A LESZ munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak. A Magyarországon működő egyéb lelkisegély-szolgálatok elérhetőségei külön cikkben találhatók.
Tekintse meg a Szimpatika kínálatában kapható stresszoldó készítményeket!
Megjegyzés: súlyos krízisek esetén ajánlott pszichiáter és pszichológus felkeresése, a stresszoldó készítmények csak kiegészítő terápiaként, illetve megelőzési céllal jöhetnek szóba!
