Szimpatika – Szaglás nélkül...

Hogyan működik az orrunk, illetve a szaglásunk?

Az embernek több mint tízmillió szaglósejtje van, de az emberi szaglóhám igen kicsi méretű, így nem az orrunk a legfontosabb érzékszervünk, ellentétben az állatvilág egy jelentős részével. A szagérzékelés folyamatában a szaglóhám és az érzékelő sejtek foglalnak el központi szerepet: nagyon leegyszerűsítve utóbbiak közvetítésével, különböző áttételeken keresztül jutnak el az agyba a külső ingerek. Hogy ezeket milyen intenzitásúakként éli meg az ember, az sok mindentől függ, többek között az egyéni adottságoktól is. Annyi mindenesetre biztos, hogy alapesetben is több ezer különböző szagot tudunk elhatárolni egymástól, de nem mindegy, hogy ezek milyen illatok. A helyzetet bonyolítja, hogy egzakt, tudományos módon még nem sikerült ezeket megfelelően szétbontani sem, vagyis nem tudjuk minden kétséget kizáróan, mi számíthat „alapszagnak”, és mi nem. Bizonyos szagokra érzékenyebb az orrunk, mint másokra. Ezt a képességet egyébként nem szabad lebecsülni, mert a szagérzékelés sok mindent befolyásol: nyilvánvalóan eleve nagyon rosszul fogjuk érezni magunkat egy koszos, hetek óta nem takarított nyilvános vécében, míg egy finom illatokkal teli konyha kellemes ingereket és érzéseket ébreszt az emberben. Azt is bebizonyították, hogy a szagoknak tudat alatt a párválasztásban, a szexualitásban is komoly szerepük van. Ezek olyan tényezők, amelyeknek annak idején a túlélésben, a fennmaradásban volt komoly szerepük.

Mitől van az, hogy amit az egyik ember kellemesnek érez, azt a másik egyenesen undorítónak találja?

Genetikai oka van: nincs két ember, akinek teljesen egyformák lennének a szaglóreceptorai.

És miért tudunk viszonylag gyorsan hozzászokni kellemetlen szagokhoz is?

Egyrészt mert például egy kutyához képest csökevényes a szaglásunk, másrészt mert a szaglóhámot egy idő után túlterheli ugyanaz az inger, és mintegy immunissá válik rá. Ezért van az, hogy reggel nem fog feltűnni, hogy szellőzetlen az alvószobánk, ha viszont kimegyünk meginni a kávét az erkélyre, és negyedóra után visszatérünk, már érezzük, hogy büdös van.

Mennyiben függ össze a szagérzékelés az ízleléssel?

Nagymértékben, hiszen az agy egyszerre kapja az információkat a orridegektől, illetve a nyelv ízlelőbimbóitól. Ez teszi lehetővé, hogy komplexebb ízeket, aromákat azonosítsunk, illetve élvezzünk. Ha valaki nem érez szagokat, ettől még fel fogja ismerni, hogy cukrot vagy sót tesz-e a kávéjába, mert ezek beazonosításához nem szükséges szaglás, viszont ahhoz, hogy egy ételkölteményt kellő mértékben élvezni tudjon, kevés lesz pusztán az ízérzékelés. De nem kell feltétlenül idáig mennünk, hiszen már a hétköznapokban is akadnak olyan ételeink, amelyek egyszerre édesek, savanyúak és sósak. Sokan eleve azt hiszik egyébként, hogy az ízérzékelésükkel van valami gond, mert mindent íztelennek találnak, ami korábban nyilvánvalóan nem volt az. Ilyenkor sokszor az derül ki, hogy nem az ízérzékeléssel, hanem a szaglással vannak bajok. Ezt egyébként nem nehéz mindenki számára érthető módon megvilágítani, hiszen például ha náthásak vagyunk és eldugul az orrunk, már akkor is jelentősen csökken az ízérzékelés, sokkal kevésbé vagyunk képesek élvezni az étkezéseket.

Mennyire tartós ez a hatás?

Bizonyos vírusfertőzések esetén akár hetekre is jelentősen lecsökkenhet a szaglóképesség: ilyenkor ideiglenesen károsodnak a szaglóreceptorok. Ha csak egy egyszerű nátháról van szó, a váladék ürülése után nem maradnak problémák.

Miért veszélyes, ha valaki nem érez szagokat?

Hogy a legtriviálisabbat említsem: mert például nem érzékeli kellő időben a káros vegyi anyagok vagy gázok jelenlétét, netán azt, ha valami kigyulladt. Ez a praktikus megközelítés, de nem csak külső tényezők miatt fontos a szagérzékelés, hiszen a problémák mögött néha súlyos betegségek is állhatnak: agyi kórképek, netán daganatos elváltozások.

Előfordul teljes vagy maradandó szaglásvesztés is?

Persze, amennyiben sérülnek a folyamatban szerepet játszó idegek. Ez általában a fejet ért erősebb ütés, tehát például esés, baleset, egyéb sérülés következménye szokott lenni, de az említett rákos betegségek vagy a cukorbetegség, illetve bizonyos, a vérellátás javításában kulcsszerepet játszó vitaminok hiánya is okozhat hasonló zavarokat. De egyébként indokolt beszélni ennek ellenkezőjéről is, amikor éppen, hogy fokozott a szagérzékelés: a legismertebb ilyen állapot a várandósság időszaka, amikor a kismamák több szagot éreznek, ezeket is másképp, és sokkal érzékenyebbek is az egyes illatokra. Érdekesség, hogy ez sem általános egyébként, mert a terhesség második és harmadik trimeszterében sok kismamánál szagláscsökkenés következik be, aminek a megnövekedett ösztrogénszint és ennek a vérkeringésre gyakorolt hatása áll a hátterében. De még olyan szempontok is befolyásolják a szagérzékelést, mint például a száj állapota: ha száraz a szánk, ha rosszak a fogaink, vagy nem ápoljuk a szánkat megfelelően, az is ahhoz vezethet, hogy kellemetlennek érezzük a szagokat, vagy kevésbé érezzük őket. Ugyanígy a dohányzás is tompítja az íz- és szagérzékelést.

Hogyan változik a szaglóképesség az évek előrehaladtával?

Nagyjából ötven-hatvan évesen csökkenni kezd, bár ez nagyban egyéni adottságok függvénye is. Körülbelül az idős emberek felét érinti komoly mértékben a szaglóképesség elveszítése. Ennek egyébként egyszerű oka van: csökkennek a szagérzékelésért felelős idegrostok. Az Alzheimer-kórnak szintén egyfajta járulékos vagy akár megelőző tünete is lehet a szaglás gyengülése.

Mi a teendő a fenti esetekben?

Fejsérülés esetében túl sokat nem tehetünk – meg kell várni, amíg regenerálódik a szervezet. A sérülés mértékétől, jellegétől is függ, mennyi időbe telik mindez: gyakran években mérhető a regenerálódás, de az is előfordulhat, hogy soha nem tér vissza a szagérzékelés. A többi esetben a kiváltó betegséget kell kezelni, hiszen a szaglásvesztés csak tünet. A terhesség esetében pedig értelemszerűen a baba születése után minden helyreáll, bár elképzelhető, hogy bizonyos változások tartósak maradnak, így például korábban nem zavaró, de a várandósság hónapjai alatt kellemetlennek érzett szagokat továbbra is émelyegve fogadunk majd.