Szimpatika – A borostyán nyaklánc és a szervezet elsavasodása

Mi, emberek szívesebben hiszünk a hihetetlennek tűnő dolgokban, mint a tudományos tényekkel, vizsgálatokkal alátámasztott eredményekben. Az interneten körlevelek formájában terjedő, az egészségünket veszélyeztető „híreket” a közösségi oldalakon sokan szívesen megosztják, s az ilyen, tudományosnak látszó féligazságok gyorsan „vevőre” találnak.

Nem tudom, miért.

Úgy tapasztalom, inkább hiszünk a természetgyógyásznak, mint az orvosnak, a gyógynövényeknek, mint a gyógyszereknek, az oltáselleneseknek, mint az oltásokban hívőknek. Jómagam nem gondolom, hogy bármelyiket el kellene törölni a föld színéről. Éppen úgy szükség van a gyógynövényre, mint a gyógyszerre, a természetgyógyászra, mint az orvosra. De nem egyikre a másik helyett.

Vannak aztán olyan tévhitek, amik ártalmasak is lehetnek. Például, amikor elhisszük, hogy minden testi problémánk oka a szervezet elsavasodása, miközben egészségügyi problémáink hátterében sok különféle ok állhat, melyeket ki kellene vizsgálni.

Sokat gondolkoztam már rajta, hogy miért van ez így. Hogyan robban be egy-egy diéta, kapszula, csodadoktor szinte megváltóként a köztudatba, s hogyan lesz belőle alapvetés.

Olyan alapvetés, amilyen például az elsavasodás elmélete, melyet ma már szinte mindenki elfogad, holott semmiféle tudományos magyarázat nem igazolja. Az elsavasodás elméletének szülőatyja, Robert O. Young természetgyógyász hírnevét A pH csoda címmel írt művének köszönheti. Igaz, hogy Young nem rendelkezik orvosi végzettséggel, mégis meglehetős magabiztossággal ad tanácsot az egészség megőrzésével, betegségek gyógyításával kapcsolatban. S emberek milliói elhiszik, hogy a betegségek oka a vér elsavasodása. A valóság ezzel szemben az, hogy a szervezet a vér pH-ját állandó szinten tartja. Ezt szolgálja a szén-dioxid légzéssel történő eltávolítása, valamint a nem illékony savak és a „lúgosító” ammónia vesén keresztül a vizeletbe történő kiválasztódása. Bár a táplálkozással valóban lehet befolyásolni a kémhatást, de nem a vérét, hanem a vizeletét. Bizonyított tény, hogy bizonyos táplálékok (pl. hús) savanyítják, mások (pl. zöldségek) lúgosítják a vizeletet, azonban a szervezet kémhatása ezek nagymértékű fogyasztása esetén is állandó marad. A vizelet kémhatása ugyanis semmilyen összefüggésben nincs a vér pH-jával.

Honnan tudom? Nos, van egy remek blog az interneten. A kodpiszkalo.blog.hu oldalon gyógyszerészek, orvosok, biológusok próbálják eloszlatni a legdivatosabb, gyógynövényekkel, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhiteket, rémhíreket. Sajnos a blogjukon található írások hosszúak, túlságosan szakmaiak, nehezen emészthetők. Érdemes mégis egy kis időt rászánni az elolvasásukra.

Jogos lehet a kérdés: honnan tudom, hogy nekik van igazuk?

Nos, ahogyan szép az, ami érdek nélkül tetszik, úgy valószínűleg igaz az, ami elfogulatlan, szakszerű, és a tudást akarja eladni, nem a terméket vagy a szolgáltatást. Mert valós probléma, hogy az interneten olvasható sokféle tartalomból melyik hiteles. Jómagam akkor szoktam kellő távolságtartással viseltetni a tartalmat illetően, amikor látom, hogy valaki nagyon el akarja adni azt, aminek hatásosságát hosszasan bizonygatja. Ettől persze még mondhat igazat. De nem árt leellenőrizni.

A kérdés azonban továbbra is kérdés marad. Hogy ugyanis: miért hisszük el hamarabb például azt, hogy csak be kell vennünk egy új csodaszerből néhány pirulát, máris megszabadulhatunk felesleges kilóinktól, mint azt, hogy a fogyás titka a felhasznált és bevitt energia közötti különbség, az előbbi javára.

Itt van például a legújabb fogyókúrás csodaszer: a zöld kávé, mely forgalmazói szerint csökkentheti a bevitt szénhidrátok zsírrá alakulását, mert a benne lévő klorogénsav gátolja a glükóz felszívódását a vékonybélben, valamint a glükóz felszabadulását a májból a keringési rendszerbe. Ezzel a hatással kevesebb glükóz kerül a véráramba, és így a szervezet a zsírsejteket kezdi el lebontani, hogy energiához jusson, vagyis a testzsír mennyisége elkezd csökkenni. Nagyon jól hangzik. Csakhogy a ködpiszkáló blog kémikus, biológus és gyógyszerész csapata szerint nem igaz. A klorogénsav egy nagyon régóta ismert, a növényvilágban széles körben előforduló, egyszerű szerkezetű vegyület. Megtalálható például a barackban, a szilvában, a burgonyában is. Erről a vegyületről azonban egyetlen vizsgálat sem mutatta ki, hogy fogyasztó hatása lenne, s azt sem, hogy a zöld kávé esetleges testsúlycsökkentő hatásában bármilyen szerepet játszana. Ráadásul klorogénsav nemcsak a zöld, hanem a pörkölt kávéban is van.

Hasonlóan divatos téveszme az is, hogy a Himalája-só egyenesen az élet sója. Erről a Himalája-sóról például kiderült, alapvetően nem más, mint kicsit különös színű (rózsaszínes), jól „marketingelt”, Pakisztánban (a Himalájától több 100 km-re) bányászott kősó. A karrierje az 1990-es években, Németországban kezdődött, ahol egy Peter Ferreira nevű „kutató” csodás hatásaira, egészen különleges összetételére hivatkozva nem kis hasznot generált a forgalmazásából. Aztán persze kiderült, hogy: a Himalája-só nem is himalájai, 98%-a, csakúgy, mint az európai kősóké, nátrium-klorid, és a maradék 2% sem tartalmaz olyan különleges anyagokat, amitől csodás hatásokat várhatnánk. Különleges színét pedig egy egészen közönséges anyag, a vas-oxid adja.

Hasonló, kismamáról kismamára szálló legenda, hogy a borostyán nyaklánc segíti a fogzást, és csökkenti a fogfájást. Mert, hirdetik a borostyán nyakláncot árulók, a valódi borostyánból a bőrrel érintkezve a testhő hatására illóolajok szabadulnak fel, melyek a bőrön keresztül felszívódva a véráramba jutnak. Valamint a borostyánnak elektromágneses aktivitása van, és jelentős mennyiségű organikus, tisztán természetes energiát termel. S valóban, a borostyán dörzsölés hatására elektromos lesz, miként több műanyag is rendelkezik hasonló tulajdonsággal, ezért pattog a műszálas ruha, ha levesszük, és ezért áll égnek a frissen mosott, műanyag fésűvel fésült hajunk. Azonban az állítás, amely szerint a borostyán organikus energiát termel, természettudományos nonszensz. Illóolaj pedig egyáltalán nincs benne, így tévedés ennek tulajdonítani a hatást. Egyébként, ha lenne is benne, nem ismerünk olyan illóolajat, amely a bőrön keresztül felszívódva képes lenne csökkenteni egy másik testrész fájdalmát.

Mégis elhisszük. Az én unokáim is viseltek borostyán nyakláncot. Nem bántam, mert ha őket nem is, édesanyjukat megnyugtatta, hogy tett valamit a kicsik szenvedésének megkönnyítéséért.

És lehet, hogy éppen ez a magyarázat? Lehet, hogy azért dőlünk be a divatos csodabogyóknak, kúráknak, szereknek, mert nem érezzük jól magunkat, s valamit tenni akarunk?

Tenni valamit egészségünk érdekében. Valamit, ami nem túl drága, nem túl nehéz, nem jár különösebb lemondással, áldozattal. Mert bár jócskán benne járunk a huszonegyedik században, bár az orvostudomány legyőzte a járványok túlnyomó többségét, és a gyerekeknek szerencsére már nem kell megrokkanniuk gyermekbénulás, meghalniuk tüdőgyulladás miatt – nem érezzük jól magunkat.

És hinni akarjuk, hogy valami – bármi – segít.