A régmúlt praktikái divatba jönnek

2014. 05. 02.
Szerző: Dogossy Katalin
Végre itt a tavasz. Kár, hogy mindenki beteg. Náthás, lázas, torka fáj. Meg tüsszög a pollenek, köhög a szennyezett levegő miatt. A patikákban hosszú a sor.

Azért van ez, mondják a nálam okosabbak, mert enyhe volt a tél. A kórokozók nem pusztultak el. Azért van ez, mert gyenge az immunrendszerünk. Erősítenünk kell. Szedjünk nagy dózisú C-vitamint, grapefruitmagcseppeket, csipkebogyó-kivonatot. Méregtelenítsük szervezetünket, és lúgosítsunk. Akkor majd nem leszünk betegek.

Hát, nem tudom.

Gyerekkoromban nem ismertük az immunrendszer fogalmát. Nem vásároltunk echinaceacseppeket, se ezer milligrammos C-vitamint. Nem tudtuk, mik azok a flavonoidok, nem emlékszem senkire, aki az élelmiszereket aszerint szortírozta, hogy melyik savasítja vagy lúgosítja a szervezetét. Senki nem tartott Candida-diétát, se makrobiotikusat. És tudomásom szerint a paleotáplálkozás tudományos alapjainak ismerete is hiányzott az általános műveltségből.



Nem egészítettük ki a táplálékainkat, csak táplálkoztunk. Azt se túl egészségesen. Télen ismeretlen volt a paprika, a paradicsom, és narancsot is csak karácsonykor lehetett szerezni. Emlékeim szerint mégsem voltunk gyakrabban betegek, mint a mai gyerekek. Pedig a cipőnk gyakran átázott, a kabátunk se volt vízhatlan. Mai szemmel nézve egészségtelenül éltünk. Anyám disznózsírral főzött. Ha nagyon megszaladt, olykor-olykor libazsírral. Friss, puha, ropogós héjú fehér kenyeret ettünk, mert a teljes kiőrlésűt még hírből sem ismertük. Zsíros tejet ittunk, nem is volt más. A tej zsírfosztását csak később találták ki. És ami a legszörnyűbb, szinte hihetetlen: ha megszomjaztunk, vizet ittunk. Csak úgy, a csapból...

Mai szemmel nézve kész borzalom. Csoda, hogy megértem a felnőttkort egyáltalán.

De mi a csuda is ez az immunrendszer? Hol található, és hogyan működik?

Dr. Balaicza Erika belgyógyász főorvos megfogalmazása szerint szervezetünkben kémek, titkos ügynökök, hírvivők, rendőrök, végrehajtók egész apparátusa dolgozik azon, hogy védve legyünk a különböző fenyegetések, azaz betegségek ellen. Az egész védőmechanizmust a legfontosabb immunszervek, a csecsemőmirigy, lép, csontvelő, máj, valamint a nyirokcsomók és a mandulák irányítják. Az idegen anyagok betolakodását a légutakban a nyálkahártyán velünk élő normál baktériumok akadályozzák meg. Ez az első védelmi vonal. Olyan az egész, mint egy csata, rosszabb esetben háború. Ha támadás történik, „kémkedő” nyiroksejtjeink riadót fújnak, a tisztogatásért felelős sejtjeink szaporodni kezdenek, majd olyan fehérjéket (ellenanyagokat) bocsátanak ki magukból, melyek hatástalanítják az idegeneket. Ölősejtjeink szétroncsolják, a takarítósejtek bekebelezik és lebontják a kórokozókat. Az orvostudomány tudja mindezt, ritkán tudja azonban a gyógyítás és a megelőzés síkjára lefordítani.

Egy biztos: az immunrendszer jó működéséhez szükség van vitaminokra és ásványi sókra. Megfelelő mennyiségű tiszta vízre. Jó emésztésre és jó stresszkezelési technikákra.

Minderről persze abban az ősrégi időben az én szüleim semmit se tudtak. De... Reggelire vajas-mézes kenyeret adtak, folyadéknak valódi citromból kinyomott limonádét. Vagyis vitaminokat és ásványi sókat. Vacsorára zsíros kenyeret lila hagymával. Telente, hetente legalább egyszer fokhagymás pirítóst, hasonló célból. Az emésztés rendben tartására a nagymama szilvalekvárja meg köménymagos leves szerepelt az étlapunkon. Anyám rögeszméi közül néhányat később igazolt a tudomány. Télen spenótot, nyáron ribizlit azért kellett enni, mert sok bennük a vas, sajtot a csontok erősítése végett, gombát pedig azért, mert fehérjepótló. Húst ugyanis kamaszkoromig nem vettem a számba. Annál több tésztát ettem. Kész borzalom.

Jobb volt? Vagy rosszabb? Nem tudom.

Tudom viszont, hogy a védekezésben kiemelt fontossága van a bennünk élő 1,5 kg-nyi hasznos baktériumnak is. Ez a hatalmas baktériumtömeg egyrészt a születés során kerül a szervezetünkbe, amikor a magzat áthalad az anyai szülőcsatornán és újszülöttként világra jön. Szoptatáskor, a mindennapi játék során a tárgyak szájba vételével is ilyen baktériumokkal találkozik a szervezet. Ha ettől túlságosan óvjuk, könnyen allergiás lehet. Az immunrendszer megfelelő éréséhez ugyanis csecsemőkortól kezdve szükség van mikrofertőzésekre, így elkerülhető, hogy a későbbiekben bizonyos anyagokkal szemben túlérzékennyé váljunk.

Tudták az én szüleim is. A takarításhoz csak elvétve használtak fertőtlenítőszereket, a háztartásban kevés volt a vegyszer. Ecetet és szódabikarbónát használtak szinte mindenre. A fürdőszobában szappan volt, gyerek- és felnőttfogkrém, tojássampon, egyféle mosópor. Nivea arckrém, anyám kölnije. Kész. Se dezodor, se öblítő, se százféle kence. A hajamat ecettel öblítettük, és nyáron esővízzel mostuk. Ha megfáztam, ágyba raktak, s nem engedtek felkelni addig, amíg lázas voltam. Ha köhögtem, lepedőből sátrat készítettek, s lavór fölé hajolva, kamillatea gőze felett tisztították a légútjaimat. Nem kaptam antibiotikumot, csak mézbe nyomkodott fokhagymát kiskanállal, ezért nem kellett a bélflóra baktériumait, a lactobacillusokat vagy a bifidobaktériumokat visszatelepíteni.

Persze az efféle szelíd módszerekhez idő kell. Márpedig idő manapság nincs a gyógyulásra.

No és a stressz?

Szüleim háborút átélt nemzedékének volt stresszben része rendesen. Emlékeim szerint nem is volt túl jó állapotban az idegrendszerük. Vigyáztak hát, hogy ne stresszeljék túl magukat. Anyám 55 éves korában nyugdíjba ment. Apám rá egy-két évvel. Családunk alacsony költségvetését ez a változás nem rázta meg túlságosan. Igaz, hogy a szüleimnek eszébe sem jutott állandóan bútort, kocsit, ruhatárat, elveket és étrendeket cserélni. Nem is tehették volna meg. Nem voltak pénzköltésre ingerlő bevásárlóközpontok, félévente változó étkezési divatok, se egymást mocskoló pártok.

Múltba merengés? Az is. De nem csak.

Azt érzékelem, hogy az embereket érdeklik a régmúlt praktikái. Mert ki akarnak szabadulni a politika, a média, az egészségipar béklyói alól. Örülni akarnak a tavasznak.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!