Az unokák segíthetnek az időskori depresszió elkerülésében

2013. 08. 30.
Szerző: Szimpatika
A nagyszülők és az unokák kölcsönösen kedvezően hatnak egymás lelki jóllétére, és ez a hatás egészen a felnőttkorig kitart a gyermekeknél – írják a kutatók egy friss vizsgálat tapasztalatai alapján. „Azt láttunk, hogy ha érzelmileg szoros a kapocs a nagyszülők és az unokák között, akkor mindkét generációban ritkábban fordul elő depresszió” – összegezte a tapasztalatokat Sara M. Moorman, a Boston College szociológiai tanszékének munkatársa, aki az Amerikai Szociológiai Társaság éves kongresszusán is ebben a témában tart előadást. „Minél erősebb érzelmi támaszt nyújtanak a nagyszülők és a felnőtt unokák egymásnak, annál erősebb lábakon áll a lelki egészségük” – hangsúlyozta a szakember.

A vizsgálat arra is rávilágított, hogy a kézzelfogható segítség esetében a nagyszülőknél kimutatható a depresszió előfordulására kifejtett kedvező hatás, az unokáknál azonban már nem. A kézzelfogható segítség körébe sorolták a mindennapi tevékenységekhez nyújtott aktív vagy eszközös segítséget, például azt, ha az egyik fél segít a másiknak hazaszállítani az üzletből a megvásárolt dolgokat, vagy ha hozzájárul a háztartási vagy egyéb költségekhez.

„A depressziós tüneteket leginkább azok az idős személyek tapasztalják meg, akik idővel kénytelenek kézzelfogható segítséget elfogadni az unokáktól, miközben ők ilyet nem tudnak az unokának nyújtani” – mondja Moorman. „Van egy olyan mondás, miszerint jobb adni, mint kapni. Eredményeink alátámasztják ezt a népi bölcsességet: ha a nagyszülő segítséget kap, ő azonban ezt nem tudja viszonozni, akkor ettől rosszul érzi magát. A nagyszülők számára fontos az az érzés, hogy képesek segíteni unokáikat, még akkor is, amikor azok már felnőttek. Ha viszont ehelyett függeniük kell az unokáktól, akkor ez frusztrációt kelt bennük és depressziót okozhat.”

Azok a nagyszülők vannak a legvédettebb helyzetben a depresszió szempontjából, akik kapnak is és adnak is ilyen kézzelfogható segítséget. „Mindezek fényében arra bátorítjuk a nagyszülőket és a felnőtt unokákat, hogy alakítsanak ki ilyen kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatot, mert ez csökkenti az időskori depresszió előfordulását” – tanácsolja Moorman.

A mostani vizsgálatban a Longitudinal Study of Generations elnevezésű vizsgálat eredményeit dolgozták fel, mely három- és négygenerációs családokról gyűjtött adatokat 1985 és 2004 között. A mintát 376 nagyszülő és 340 unoka alkotta. A vizsgálatban részt vevő nagyszülők átlagosan 1917-ben születtek, az unokák pedig 1963-ban, vagyis a nagyszülők átlagéletkora 77 év, az unokáké pedig 31 év volt a vizsgálati periódus közepén, 1994-ben.

A vizsgálatból az is kiderült, hogy ha az idős ember segítséget kap az önálló életvitelhez, akkor ez pszichológiai szempontból is jó hatással van rá. Ahogyan a vizsgálat vezetője fogalmaz: „Legtöbbünk azt hiszi, azzal mutatja ki a tiszteletét az idős emberek iránt, hogy féltőn gondoskodik róla és minden szükségletét tökéletesen kielégíti. De minden embernek szüksége van arra, hogy hasznosnak, értékesnek és függetlennek érezze magát. Más szavakkal: ne szóljunk rá a nagypapára, ha pénzt ad az unokának a születésnapjára, még akkor se, ha ő maga nyugdíjas, az unoka pedig már évek óta saját keresettel rendelkezik.”


forrás: American Sociological Association

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!