Szimpatika – Fűszer, lekvár, borovicska: bemutatkozik a boróka

A közönséges boróka egész Európában előfordul, nálunk főként a Duna-Tisza közén (pl. a Kiskunsági Nemzeti Parkban), valamint a Dunántúl déli részén terem vadon. A homoki társulások jellegzetes növénye, az Alföld egyetlen őshonos fenyőféléje. A 19. században az alföldi futóhomok megkötésére tömegesen telepítették. Meleg- és fénykedvelő, szárazságtűrő növényfaj.

Mire használják?

A közönséges boróka fanyar, édeskés-kesernyés termését, aromás, gyantás fáját és leveleit évszázadok óta használják a népi gyógyászatban. A növényt a középkorban számos hiedelem övezte: többek közt úgy tartották, hogy segít elűzni a gonoszt. E célból kis zacskóba tették és az ajtó fölé akasztották annak érdekében, hogy a lakókat megvédje az ártásoktól, rontásoktól. A ház bejárata mellé ültetett boróka a boszorkányokat volt hivatott távol tartani. Elégetett fájának füstje a hiedelmek szerint védelmet nyújtott a leprával és pestissel szemben is.

A borókának csaknem minden része felhasználható.

Gyógyászati szempontból a boróka legértékesebb része az érett, sötét színű bogyója, mely 1-3% illóolajat tartalmaz. Az illóolajat a friss vagy szárított bogyókból nyerik ki speciális eljárással. A terméseknek jelentős a cukortartalma is, emellett friss állapotban sok C-vitamint tartalmaznak, amelynek azonban nagy része a szárítás folyamán elbomlik.

Szüretelésekor a tövek alá ponyvát vagy fóliát terítenek, és az ágak óvatos ütögetésével rázzák le az érett bogyókat. Ezután a leszedett termések közül kiválogatják a zöld színű, éretlen bogyókat és a leveleket, ágdarabokat, majd a használható termést vékony rétegben kiterítve árnyékos, meleg helyen megszárítják.

Mire jó a boróka?

A termés forrázata, tinktúrája, ill. illóolaja vízhajtó hatású, mivel növeli a vese folyadékszűrő képességét, de enyhe görcsoldó és fertőtlenítő hatása is van.

A boróka fűszerként is ismert: rendszerint vadhúsok fűszerezésére használják. Serkenti az emésztést, étvágyjavító és gyomorerősítő hatású. Belsőleg történő alkalmazásának azonban ellenjavallatai is vannak: állatkísérletekben megfigyelték, hogy a boróka serkentheti a méhösszehúzódást, ezért terhes nőknek nem ajánlott a fogyasztása. Nagy mennyiségben pedig irritálhatja a vesét, így veseproblémák esetén szintén célszerű kerülni az alkalmazását.

Külsőleg bedörzsölőszerként használva enyhíti a reumás, köszvényes és egyéb ízületi panaszokat; fájdalomcsillapító, izomgörcsoldó hatású, csökkenti az ödémát. Masszázsolaj formájában alkalmazva serkenti a vérkeringést, ezáltal méregteleníti a szervezetet.

A kozmetikában a gyulladt, zsíros bőrre ajánlják, mivel szabályozza a faggyúmirigyek működését. Miután a sejtek anyagcseréjét is ösztönzi, a cellulitisz elleni készítményekben is megtalálható. A visszeres, seprűeres, rossz vérkeringésű lábak kezelésére, ápolására is alkalmazható. A boróka kátrányát – amit a fájából nyernek – gyógyszappanok, kenőcsök, szeszes oldatok készítésére használják különféle bőrmegbetegedések (pl. pikkelysömör) esetén.

A bogyókból gyógylekvár is készíthető, amelyet epe- és veseműködést serkentő szerként fogyasztanak, valamint pálinkát is főznek belőle. Számos étel fontos fűszere frissen vagy szárítva, egészben vagy őrölve. Különösen vadhúsok, mártások, pácok ízesítésére alkalmas, de szeszes italokat is fűszereznek vele (pl. gin, borovicska).

Fája dekoratív, jól faragható és fényezhető, ezért dísztárgyak, dobozkák, egyedi bútorok díszítésére, berakására is szívesen használják. Alkalmazzák a ceruzagyártásban, hangszerkészítésben, de készül belőle ostornyél, pipaszár és sétapálca is.

Mutatós növény, ezért kertek, parkok díszítőelemeként gyakran találkozhatunk vele. Régen kedvelt karácsonyfa volt, helyenként még ma is feldíszítik.

forrás: Corvinus Egyetem, Kertészettudományi kar, Gyógy- és Aromanövények Tanszék