Szimpatika – A tavasz első gyógynövénye: a medvehagyma

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy– és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt (https://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a medvehagymáról.

A medvehagyma napjainkban egyre kedveltebb évelő gyógynövényünk. Hagymája, amivel áttelel, hosszúkás, tojásdad, fehér színű. Levelei hosszú nyelűek, elliptikusak, nagy méretűek (5-20 cm), felületük fényes. A virágzati szár 10-40 cm hosszú, a fehéres színű, ernyős virágzatok április-májusban fejlődnek ki rajta. Nyáron, virágzás után a növények visszahúzódnak a talajszint alá, és sarjhagymákat képezve vegetatívan szaporodnak. A medvehagyma kiváló mézelő: a nektárjából készülő méz pikáns, édes, fokhagymára emlékeztető utóízű.

Gyűjtéskor nagy figyelmet kell szentelni a növény pontos felismerésére, mivel összetéveszthető más, esetenként súlyosan mérgező növényekkel. A mérgezések zömében a májusi gyöngyvirág levelével keverheti össze a növényt a gyakorlatlan gyűjtő. Pedig a felismerés egyszerű: a medvehagyma levelei és virágzata is erősen fokhagymaillatúak, míg a gyöngyvirág levelei rövidebbek, jóval szélesebbek, tojásdad alakúak és szagtalanok, virágai pedig a tő közelében erednek és jellegzetes, édes illatúak.

Hol és hogyan gyűjthető a medvehagyma?

A medvehagyma egész Európában ismert és gyakori gyógynövény. Magyarországon a Mecsekben, az Északi- és a Dunántúli-középhegységben fordul elő nagyobb mennyiségben, jellemzően gyertyán, tölgy és bükk erdők aljnövényzeteként. Nem védett faj, így a védelem alatt álló területek kivételével mindenhol gyűjthető. Elsősorban árnyékos ligetekben, források mentén, hegyvidéki területeken terem.

A növény drogja a levele (Alii ursini folium), illetve a virágzó leveles hajtása (Alii ursini herba). Ritkán a növény hagymáját is felhasználják (Alii ursini bulbus). A növényt virágzás elején kezdik gyűjteni, a leveleket kézzel, a herbát pedig sarlóval. A természetes növényállományok védelme érdekében gyűjtéskor egy tőről csak a levelek felét szabad leszedni, így a növénynek elegendő tartaléka marad a további fejlődéshez: virágzik, majd magot hoz, és a magok elszórásával biztosítja az állomány további fennmaradását. A növények vegetatív szaporodása szempontjából is fontos, hogy megfelelő erőben legyenek a tövek: legalább háromleveles állapotban kell lenniük ahhoz, hogy új sarjhagymákat képezzenek.

A medvehagymát jellemzően inkább frissen fogyasztják vagy feldolgozzák, mivel szárítás során könnyen elveszti illatát és hatóanyagtartalma is csökken. Jó módszer tartósítására a fagyasztás, illetve aprítva, sózva is eltehető olívaolajban. Ha mégis megszárítanánk a növényt, akkor azt szellős, árnyékos helyen, vékony rétegben kiterítve tegyük. Tekintettel erős szagára, szárítás után minden más növényi drogtól elkülönítve tároljuk.

Mire jó a medvehagyma?

A növény fő hatóanyaga egy kéntartalmú vegyület, az alliin. Ennek az anyagnak köszönhető a medvehagyma jellegzetes, fokhagymára emlékeztető íze és illatata. Tartalmaz még más biológiailag aktív anyagokat is: illóolajat, flavonoid-glikozidokat, A-, C-, B1- és B2-vitamint, valamint prosztaglandinokat. Jelentős a növény ásványianyag-tartalma (Mg, Zn, Mn, Ca, Se), vasban is gazdag. A medvehagyma termése zsíros olajat és fehérjét halmoz fel nagyobb mennyiségben.

A medvehagyma gyógyhatása hasonlít a fokhagymáéhoz: leginkább érelmeszesedés és magas vérnyomás ellen alkalmazzák. Csökkenti a vércukorszintet és a koleszterin-bioszintézist, gátolja a trombociták aggregációját. Antibiotikus, antioxidáns hatása is igazolt.

Leginkább fűszernövényként használatos, erős íze kellemes aromát kölcsönöz az ételeknek, ráadásul igen sokféle módon elkészíthető. Nyersen feldarabolva vajas kenyérre szórják, zöldfűszeres krémeket készítenek vele. De egy-egy levél kiváló ízt kölcsönöz egy egyszerű salátának is. Levesek, burgonyás ételek fűszerezésére is alkalmas, vagy főzhetünk belőle medvehagyma-krémlevest, készíthetünk belőle pestót. Spenóthoz hasonlóan főzelék is készíthető a medvehagyma leveleiből.

Medvehagymás vajkrém

Hozzávalók: 20 dkg vaj, 2 evőkanál aprított petrezselyem, 3 evőkanál aprított medvehagyma, 1 evőkanál aprított snidling, 1 teáskanál kakukkfű, ízlés szerint só, bors.

Elkészítése: A vajat a felaprított fűszerekkel, sóval, borssal jól kikeverjük, majd a hűtőben állni hagyjuk. Friss kenyéren, vagy pirítósra kenve tálaljuk. Húsok fűszerezéséhez is jó.

Medvehagymás pesto

Hozzávalók: 1 nagy csokor medvehagyma, 1-1,5 dl olívaolaj, 8-10 dkg dió, kevés só.

Elkészítése: A medvehagymát megmossuk, megszárítjuk, majd a többi hozzávalóval együtt egy nagyobb edényben összeturmixoljuk.

Fontos: a növénynek és a belőle készült készítmények fogyasztása nem ajánlott véralvadásgátló szerek alkalmazása esetén, mivel a vérzés kockázatát fokozhatja!

Forrás: Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke.