Szimpatika – Egy rettegett ismerős

A kór Európában először a XV. század végén, Amerika felfedezése után jelent meg. Valószínű, hogy ide Kolumbusz hajóinak legénysége hurcolta be. Világkörüli hódítását 1494-ben kezdte VIII. Károly francia király zsoldosai által ostromolt Nápolyban. Az olaszok és a franciák még ebben sem tudtak megegyezni, az olaszok francia betegségnek, a franciák pedig olasz betegségnek tartották az akkor még gyógyíthatatlan kórt. A szifilisz kutatásához az orvostudomány nagy felfedezései fűződnek. A kórokozó baktériumot 1905-ben, az emberi szervezet fertőzöttségét igazoló vizsgálati módszert egy évvel később fedezték fel, ez utóbbit Wassermann. 1909-ben Ehrlich felfedezte az első gyógyszert, de az igazi gyógyír a penicillin volt, melyet 1943-ban kezdték alkalmazni. Ezt követően zuhanásszerűen esett a megbetegedések száma.

A szifiliszes betegek száma a második világháború alatt érte el a csúcsot, majd a hatvanas évekig erősen csökkent, aztán újra emelkedni kezdett. Ez idő alatt számos esetet figyeltek meg homoszexuális férfiak körében, az arány a nyolcvanas évek közepéig nagyjából változatlan maradt, majd az AIDS járvány következtében előtérbe került a biztonságos szex gyakorlása, és így a szifilisz előfordulása körükben fokozatosan csökkenni kezdett. Következésképpen a szifiliszes betegek száma is lecsökkent. Ezt a visszaesést azonban az új esetek számának gyors emelkedése követte a cracket és kokaint élvezők körében, elsősorban nőket és újszülötteiket érintve. A közelmúltban a bevezetett megelőzési programok hatására az Egyesült Államok nagy részén újra lecsökkent a szifilisz előfordulása.

A szifilisz tünetei általában a fertőzés után 1-13, átlagban 3-4 héttel jelentkeznek. A Treponema pallidum fertőzésnek számos stádiuma van: az első, a második, a lappangó és a harmadik stádium. A fertőzés évekig fennállhat, ritkán szív- és agykárosodást, valamint halált okozhat. Az első stádiumban a fertőzés helyén, általában a hímvesszőn, vulván (külső női nemi szerven) vagy a hüvelyben egy fájdalmatlan fekély (sánkér) jelenik meg. A fekély megjelenhet a végbélnyíláson, a végbélben, ajkakon, nyelven, garatban, méhnyakon, ujjakon és ritkán a test egyéb részein is. A betegen általában egy fekély alakul ki, de ritkán több elváltozás is felléphet.

A sánkér kis, vörös, kiemelkedő foltként kezdődik, és hamarosan nyílt fekéllyé alakul, amely továbbra is fájdalmatlan marad. A fekély nem vérzik, de dörzsölés hatására nagyon fertőző, átlátszó folyadékot ürít. A közeli nyirokcsomók általában megnagyobbodnak, de ezek sem fájdalmasak. Mivel általában kevés panaszt okoz, a beteg esetleg tudomást sem vesz róla. A fertőzött nők fele és a férfiak egyharmada nem tud fekélyéről. Az elváltozás általában 3-12 hét múlva eltűnik, ezután a beteg teljesen gyógyultnak tűnik.

A második stádium általában bőrkiütéssel kezdődik, mely általában a fertőződést követő 6-12. héten jelentkezik. A betegek 25 százalékánál még megtalálható a gyógyulófélben levő fekély. A kiütés lehet múló, de akár hónapokig is fennmaradhat. Kezeletlen betegben is gyakran meggyógyul, de heteken-hónapokon belül újabb elváltozások jelentkezhetnek. A második stádiumban gyakran, a betegek több, mint 80 százalékában szájfekélyek alakulnak ki, 50 százalékuknál találhatók testszerte megnagyobbodott nyirokcsomók, és mintegy 10 százalékuknál tapasztalható szemgyulladás. A szemek gyulladása általában nem jár tünetekkel, bár néha a látóideg is megduzzadhat, ami homályos látáshoz vezethet. A betegek 10 százalékánál lépnek fel heves fájdalommal járó csont és ízületi gyulladások. A vese gyulladása következtében a vizeletben fehérje is ürülhet, májgyulladás következtében pedig sárgaság alakulhat ki. Ritkán előfordulhat az agyburkok gyulladása, amely fejfájással, tarkókötöttséggel és néha süketséggel jár.

A bőr-nyálkahártya átmenetnél - pl. a nagyajkak és a vulva belső határán - és a bőr nedves területein kiemelkedő elváltozások (condyloma latum) alakulhatnak ki. Ezek a rendkívül fertőző képletek ellaposodnak és fakó rózsaszínűek vagy szürkék lesznek. A haj foltokban kihullik, molyrágás-szerű hiányokat hagyva maga után. További tünetek a betegségérzés, étvágytalanság, hányinger, fáradtság, láz és vérszegénység.

Miután a beteg kilábalt a második stádiumból, a betegség a tünetmentes lappangó fázisba lép. Ez a szakasz évekig vagy évtizedekig - esetleg a beteg haláláig is - eltarthat. A lappangó fázis első részében a fertőző fekélyek néha visszatérnek. A szifilisz harmadik stádiumában a beteg már nem fertőz. A tünetek enyhétől a megsemmisítő súlyosságúig változnak. Három fő tünetcsoport fordulhat elő: jóindulatú késői szifilisz, kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) szifilisz és idegrendszeri (neuro-) szifilisz. A jóindulatú késői szifilisz manapság ritka. Gummának nevezett csomók jelennek meg különböző szerveken, melyek lassan növekednek, fokozatosan gyógyulnak, és heget hagynak maguk után. A test majdnem bármely részén megjelenhetnek, de leggyakrabban a lábszáron a térd alatt, a törzs felső részén, az arcon és a fejbőrön. Az elváltozás a csontokat is érintheti, a beteg mélyben jelentkező, áthatoló fájdalomról panaszkodik, amely jellegzetesen éjszaka gyötrőbb.

A kardiovaszkuláris szifilisz a kezdeti fertőzést követő 10-25 évben alakul ki, az aorta (a szívből kiinduló fő ütőér) aneurizmáját (a fal elgyengülése és kitágulása) vagy az aortabillentyűk elégtelenségét okozza. Ezek az elváltozások mellkasi fájdalommal, szívelégtelenséggel járhatnak, mely a későbbiekben halálhoz vezethet. A neuroszifilisz (az idegrendszer szifilisze) a kezeletlen betegek mintegy 5 százalékát érinti.

Mivel az első és második stádiumban lévő betegek fertőzőek, saját és partnerük kezelésének befejezése előtt kerülniük kell mindenféle nemi kapcsolatot. A penicillint, mint az összes stádiumra legjobban ható antibiotikumot, általában injekció formájában adják. Kezelés után az első, második és a lappangó fázisban lévő betegség kórjóslata is kitűnő. Az agy és a szívet érintő harmadik stádium prognózisa nem túlságosan kedvező, mivel a meglévő károsodásokat általában már nem lehet visszafordítani.