Szimpatika – Szexszel gyógyított betegség

A depressziót évezredek óta ismerik és próbálják megmagyarázni az orvosok. Hol így, hol úgy.

Hippocrates a depressziót a fekete epe egy túltengésének tulajdonította. Elmélete szerint az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: a vérből (sanguis), a sárga epéből (chole), a fekete epéből (melaina chole) és a nyálkából (phlegma). Attól függően, hogy a személyiség felépítésében a négy nedv közül melyik a domináns, négyféle - szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus - vérmérsékleti típust írt le.

Ha valamely trauma hatására a a fekete epe egyensúlya felborult, az melankóliát, vagyis depressziót okozott.

Platon korában ismerték fel, hogy a gyermekkor és a családi környezet hat a lélekre, és betegségeket tud okozni. A depresszió okát azonban még mindig nem sejtették. A betegségben szenvedők gyakran mondták azt, hogy meggondolatlannak érzik magukat, így kezelésként ólomsisakot adtak rájuk. A sisak súlyától azt várták, hogy körültekintővé válnak.

Azt már nagyon korán észrevették, hogy a depresszió hatással van a szexuális életre. A görög orvos-író Philagrius úgy vélte, hogy a mézes gyömbér segíthet a depresszión, azáltal, hogy alvás közben csökkentette a spermiumok számát. Ez azonban a nőknek kevés vigaszt nyújtott.

Más vizsgálatok szerint a depressziós emberek túl ritka nemi életet élnek, így egyszerűen a hálószobába zavarták az ebben szenvedőket.

Szent Augusztin teológus szerint Isten sújtotta  ezzel a betegséggel azokat akik vétkeztek. A legmélyebb depressziót a démonoknak tulajdonították. A sötét korban egyeseket elüldöztek, másokat megbírságoltak, vagy börtönbe vetettek.

A reneszánsz alatt a depressziót nem betegségként, hanem hangulatként definiálták. Az emberek elkezdték művészi ihlet előfutárjának tekinteni. Számos ma is létező képen ismerhetők fel a melankólia jegyei.

Később a betegség a gazdagok státusz szimbóluma lett. Az európai arisztokrácia történetében volt egy időszak, amikor úgy vélték, hogy a depressziós ember mélyebben érti meg a világot, és magasabb intelligenciával rendelkezik. Brit utazók úgy tértek vissza hazájukba, hogy „elkapták" a betegséget,ez meglehetősen divatos volt a korban.

Ahogy a tudományos gondolkodás került előtérbe, a vallás és isten mint magyarázat háttérbe kezdett szorulni. A 17. és 18. század folyamán az okok és az ésszerűség került előtérbe.

Az embereket nem szállták meg többé a démonok. A felelősség az egyénre került, mindenki önmaga felelt a szellemi egészségéért. A kínzások mint gyógymódok szerepeltek a palettán, a testi kényelmetlenség segített abban, hogy a megtévesztő gondolatokat megszüntessék. Nem meglepő módon sok ember „gyógyult meg", hogy elkerülje a tortúrákat.

A szellemi egészség-menedékek, amik népszerűségben emelkedtek ebben a korszakban, arra koncentráltak kevésbé, hogy strapás pácienseken kezeljenek elmebajt és többet a beilleszkedni képtelen emberszemélyiségeikért és visszautasításukért hogy alkalmazkodjanak a modern társadalom szabályaihoz.
Ezek a páciensek kegyetlenségekkel, mint például a józansággal, néztek szembe, bebörtönzés, erőltetett hányó, dobogások, bloodletting, és másik kínzások és nyilvános megalázások.

Az 1800-as évek közepén a depressziót gyakran nevezték neuriasténiának, és a legnépszerűbb a hisztéria volt. Ezt a szót sok mindenre rá lehetett húzni, a melankóliától a szexuális zavarokig. Ebben az időszakban az egyik kezelési mód az volt, hogy az orvosok kézzel kielégítették a pácienseket, abban bízva, hogy ezáltal a hisztéria megszüntethető.

A húszas években a depressziót elismerték, de olyan elmebetegségek tartották, ami az embereket kizárja a munkából. Ezek az emberek ellenszegültek az amerikai álomnak, nem voltak képesek vásárolni, behódolni a jóléti társadalomnak. Így a társadalom másodrangú polgároknak tekintette őket.

Manapság a betegek fele kap kezelést. A stigma máig ott lebeg az emberek feje felett, ami sok esetben akadályozza a gyógyulást. A betegek nem tehetnek róla, hogy betegek, ugyanúgy mintha fizikai panaszoktól szenvednének. Ennek ellenére kevesen merik felvállalni, hogy gyógyszeres kezelést kapnak, mert félnek a megbélyegzéstől.