Szimpatika – Sikeresen működik a magyar kisműhold

A gamma-kitörések során nagy tömegű égitestek (például csillagok) bocsátanak ki a látható fényhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de annál jóval energetikusabb és koncentráltabb elektromágneses sugarakat. Ezeket azonban igen nehéz tanulmányozni már csak azért is, mert a jelenség csupán rövid ideig tart.

A probléma megoldására Budapesten készült el a kicsiny, mindössze 10x10x11,3 centiméteres GRBAlpha, amelynek új típusú detektorrendszere segíthet feltárni az izgalmas jelenség titkait. A gamma-sugárzást a jellegénél fogva nehéz fókuszálni, így a klasszikus képalkotásban és fényképezésben is megszokott módon szinte lehetetlen választ kapni akár arra az alapvető kérdésre, hol történt valójában az égi esemény, pedig csak ezután lehetne más műszerekkel, távcsövekkel is vizsgálódni – mondja Pál András, aki a rendszer fejlesztését vezeti a CSFK (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont) részéről.

A kutatók a teljes Föld körüli környezetre meghatározták azt a háttér-jelszintet, amely felett keresni kell a gamma-kitöréseket. „A detektorrendszerrel azt is ki tudjuk használni, hogy a Föld kozmikus értelemben vett szűkebb környezetét is csak a másodperc néhány század része alatt járja be a fény: több, hasonlóan felszerelt műholddal az észlelt időkülönbségekből háromszögeléses módszerrel meglepően pontosan megkapjuk a látszó égi koordinátákat is, amire egyetlen műholddal eddig nem volt lehetőség.” – magyarázza Werner Norbert, a brnói Masaryk egyetem oktatója, aki korábban az ELTE Fizikai Intézetében volt „Lendület”- csoportvezető.

Frei Zsolt, a nemrégiben alakult ELTE Asztrofizikai- és Űrtudományi Centrum igazgatója, az Asztro- és Részecskefizikai Tématerület vezetője szerint a hasonló detektorokból felépülő, több műholdat is tartalmazó flotta, amelyet a CSFK-val szoros együttműködésben fejlesztenek az egyetemen, alkalmas lesz azon gamma-felvillanások helyének a pontos meghatározására is, amelyek a gravitációshullám-jeleket is kibocsátó neutroncsillag-összeolvadásokból származnak. „Ezzel az ELTE kutatói képesek lesznek a gravitációs hullámokat kibocsátó források lokalizációjára, messze pontosabban, mint ahogy azt a LIGO és VIRGO együttműködések jelenleg teszik” – teszi hozzá a professzor.

„A küldetés első három hónapja számos értelemben is sikeresnek mondható: a műhold fedélzeti rendszerei mind kiválóan szolgálnak, a detektorrendszer mindkét független csatornája jól működik” – osztja meg örömét Mészáros László (CSFK), aki többek közt a detektor mechanikai részleteiért felel.

A tervek szerint a csapat által épített, a GRBAlphában találhatóakhoz hasonló detektorok indulnak az űrbe 2021. decemberben a cseh fejlesztésű VZLUSAT-2 műhold fedélzetén is. Ezzel ténylegesen is megnyílik az út a háromszögelésen alapuló helymeghatározáshoz.