Szimpatika főoldal

A Voyager-1 és a Voyager-2 űrszondák 2012-ben, illetve 2018-ban írtak történelmet, amikor elérték a csillagközi űrt. A helioszférához, azaz a napszél által felfújt, védelmet adó, buborékszerű régió határához vezető útjuk a Föld-Nap távolság 120-szorosa volt. A Voyagerek ugyan megfigyelték a helioszféra peremét, de viszonylag kevés adatot gyűjtöttek, így sok kérdés maradt a kutatókban.

A NASA és partnerei most azt tervezik, hogy egy újabb űreszközt indítanak útnak, amely egyelőre az Interstellar Probe (Csillagközi űrszonda) nevet viseli. A szerkezet feladata az lenne, hogy elődjeinél is távolabbra jusson, és 1000 csillagászati egységre utazzon a Naptól. „Az Interstellar Probe az ismeretlen, lokális csillagközi térbe utazik majd, amelyet az emberiség még sosem ért el” – mondta Elena Provornikova, a Johns Hopkins Egyetem fizikusa és a projekt heliofizikai vezetője. A szakember hozzátette: az űreszközzel első alkalommal örökíthetjük meg kívülről a helioszférát, így megtudhatjuk, miként is néz ki a Naprendszer

Provornikova és kollégái az Európai Földtudományi Unió 2021-es közgyűlésén fogják megtárgyalni a küldetés heliofizikai lehetőségeit. Az egyik izgalmas kérdés az, hogy a napszél miként lép interakcióba a csillagközi gázzal, illetve hogy miként is néz ki a helioszféra.

A szakértők az év végén adnak be egy jelentést a NASA-nak a misszióról – az előzetes vizsgálat több mint három éve tart. A cél az, hogy bemutassák az űrhivatalnak, milyen feladatokat láthatna el az űrszonda, illetve hogy miként végezhetné azokat. Maga a küldetés a 2030 elején indulhat, az űreszköz pedig 15 év alatt érheti el a Naprendszer határát. Összehasonlításképp: a Voyagerek 35 év alatt jutottak el a helioszféra pereméhez.