A szondának ez volt a harmadik, a felszín felett mindössze 833 kilométerrel végrehajtott repülése a Vénusz mellett, gravitációs hintamanőver céllal. A FIELDS nevű műszere, amely eredetileg a Nap atmoszférájának elektromos és mágneses terét méri, ezúttal a Vénusz légkörében észlelt alacsony frekvenciájú rádiójeleket azon 7 perc során, amikor a legközelebb volt a Vénuszhoz.
A Vénusznak a Földhöz hasonlóan van ionoszférája, ez a töltött gázrészecskékből álló légköri réteg pedig természetes rádióforrás. Amikor a szonda észlelte a rádiójeleket, az egyúttal azt is jelezte, hogy útja során elérte a Vénusz ionoszféráját. A mért adatok alkalmasak arra, hogy belőle visszakövetkeztessenek az ionoszféra sűrűségére. Hasonló mérést utoljára 1992-ben a Pioneer Venus Orbiter szonda végzett, ám akkor a naptevékenység a maximumon volt, most pedig még a minimum közelében van. A friss mérések igazolták a korábbi elképzelést: a minimum idején sokkal ritkásabb a Vénusz ionoszférája. Az ionoszféra változásaiból a teljes légkör változásai, fejlődése folyamataira is következtetni lehet, ez pedig közelebb visz ahhoz, hogy megértsük, miként vált a Vénusz azzá a pokoli világgá, aminek ma ismerjük.
A rögzített rádiójel nagyon hasonlított arra, amelyet a Galileo szonda a Jupiter holdjainak ionoszférájából gyűjtött be sok évvel ezelőtt. A rádiójelet hallható hanggá alakítva az alábbi videóban meghallgathatjuk; a képernyő bal oldalán a sárga figura a Parker napszonda, a hang pedig az útjával együtt változik:
{z5vK6-wuoOE}