Szimpatika – Űrszondákról nézhetjük meg a Naprendszer bolygóit

A szondák az elmúlt néhány hónapban azokkal a műszereikkel és kameráikkal, amelyek a Napból kiáramló részecskéket, illetve a Nap környezetét vizsgálják, számos érdekes nézőpontú felvételt készítettek a Naprendszer bolygóiról. A három szonda: a NASA és az ESA közös projektjeként működő Solar Orbiter, a Parker Solar Probe, és a Stereo nevű NASA űreszközök. Mindhárom űrszonda képes magát a Napot, illetve annak világűrre kifejtett hatását is vizsgálni, a szondákon oldalirányba tekintő kamerák figyelik a Nap atmoszférájának külső régióját, a napszél és a Naprendszer belső régiójában lévő por viselkedését. Ezek a műszerek láttak rá a bolygókra is 2020-ban, amint azok átúsztak a kameráik látómezőjén, és a felvételeket a NASA közzé tette.

Mindhárom űrszonda eltérő pályát jár be, így a nézőpontjuk nemcsak a földitől különbözik, hanem egymásétól is. Ez a felvételeiken abban is megnyilvánul, hogy a bolygókat más helyzetben láthatjuk rajtuk, mint a Földről ugyanabban az időben, vagy egy másik űrszondáról.

A Solar Orbiter több mint 250 millió kilométeres távolságban járt tőlünk, amikor a SoloHI nevű kameráján megjelent a Vénusz, a Föld és a Mars is, 2020. november 18-án. A Nap jobbra, a képen kívül esik, nem látható a felvételen.

A Solar Orbiter 2020 februárjában indult útnak, első felvételeit júliusban készítette, köztük azt is, amely a Napról valaha született legközelebbi felvétel. A SoloHI a szonda 10 műszerének egyike, és az egyetlen, amely oldalirányba nézve a napszél, illetve a bolygóközi por megfigyelését végzi.

Két fotóból összeállított panorámakép, a bolygók balról jobbra: Mars, Jupiter, Szaturnusz, Vénusz, Föld, Merkúr. A Vénusz és Föld hátterében a Tejút sávja húzódik kissé ferdén, függőlegesen:

A Parker Solar Probe WISPR nevű kamerájának felvételén hat bolygót lehet látni 2020. június 7-én. A műszer a napkoronáról, illetve a helioszféra belső területeiről készít fotókat, látható fény tartományában. Amikor a panorámaként összeillesztett felvételpár készült, a szonda 18,7 millió kilométerre volt a Naptól, és 158 millió kilométerre a Földtől.

A Stereo a NASA 2006-tól fogva üzemelő napszondája (eredetileg 2 évesre tervezték a működését, de szerencsére még ma is remekül van) szintén rálátott a Naprendszer hat bolygójára, és bár a képe nagyjából akkor született, mint a Parkeré, egészen más elrendezésben tűnnek fel rajta a bolygók. A felvételen a bolygókat jelentő fényes pontoknál egy-egy függőleges fekete vonalat láthatunk, ezek műtermékek a fotón, amelyeket a bolygók fényessége és a felvétel hosszú zárideje okoz.

Forrás: ng.hu