Szimpatika – Megismételhetetlen fotót készített egy amatőr csillagász

A teljes napfogyatkozásokra általában megfigyelők, fotósok tömegei kelnek útra világszerte, idén a járvány miatt azonban csak nagyon kevesen vállalták a nem könnyű utazást. Ezek egyike Andreas Möller német fiatalember, aki több fogyatkozást is sikeresen végigfotózott már, és most egészen különleges megfigyeléssel rukkolhatott elő.

A NASA számolt be arról a felvételéről, amelyen egy előző napon felfedezett üstökös is megmutatkozott. Az üstököst egy thaiföldi amatőr csillagász, Worachate Boonplod látta meg, mégpedig a SOHO napmegfigyelő műhold felvételén. A SOHO felvételein számtalan üstökös válik láthatóvá, ez a műhold a naptevékenységet követi, s ehhez magát a Napot kitakarja, gyakorlatilag mesterséges napfogyatkozást állít elő. így a Nap környezetében jól láthatóvá válik a belőle kiáramló anyag egy-egy napkitörés során. Ezeken a felvételeken rendre felbukkannak üstökösök, s a NASA külön programot is üzemeltet amatőr csillagászok, civil kutatók számára, akik a felvételek átvizsgálásával rábukkanhatnak a halvány égitestekre. A Sungrazer Project, vagyis a Naphoz igen közel haladó, ún. napsúroló üstökösöket megfigyelő program kimondottan ezekre a kométákra szakosodott, és az 1995-től üzemelő, idén decemberben épp 25 éves SOHO műhold felvételein kutakodik utánuk.

A jubileumi év különleges ajándéka a december közepén felfedezett üstökös, amelyet a másnapi napfogyatkozáskor Andreas Möller is megörökített. A SOHO képein eddig 4108 üstököst fedeztek fel.

Boonplod tudta, hogy 14-én napfogyatkozás lesz, és kíváncsian várta, hátha valamelyik felvételen felbukkan a teljesség idején az üstököse is, amely a C/2020 X3 (SOHO) nevet kapta a katalogizálást végző Minor Planet Center (Kisbolygó Központ) szakembereitől. A kép bal oldalán, a vörös hátterű kép a SOHO felvétele, amelyen az üstökös ugyanazon időben látható, amikor az amatőr csillagász is fotózta a fogyatkozást.

Az üstökös a Kreutz-fele típusba tartozik, ez az üstököscsoport, mely azokat az égi vándorokat fogja össze, amelyek napsúrolók, vagyis rendkívül közel kerülnek a Naphoz a pályájuk napközelpontjakor, s a pályájuk igen hasonlít is egymáséra. Egyetlen korábbi üstökös szétdarabolódott maradványai keringenek így Naprendszerünkben, és ez az egykori üstökös számos nagyobb darabból, és persze rengeteg egészen kicsiből álló csoportot alkot. A Nap közelébe kerülőket időről időre felfedezik, ahogy a most megörökítettet is.

Amikor a fotó megszületett az égitestről, az óránként kb. 725 ezer kilométeres sebességgel száguldott, és nagyjából 4,3 millió kilométerre volt a Naptól. Az üstökös magja mindössze 15 méteres lehetett, és nem sokkal a fotó elkészülte után, a napközelsége előtt pár órával porszemeire hullott szét.

Andreas Möller, a napfogyatkozás során az argentin Piedras de Aguila területén készült képe kompozit, amelyhez 65 egyedi fotót használt fel, így lehetséges az, hogy egyszerre látható rajta a Napot elfedő Hold felszíne is (finom részletek persze nem megfigyelhetőek, de a főbb felszíni elemek igen), valamint az égi háttéren szétterülő napkorona szálas szerkezete is.

A napkorona plazma, vagyis töltéssel rendelkező, 1-3 millió fokos, igen forró gáz, amelyet a Nap mágneses erővonalai jellegzetes mintázatba rendeznek. Ez voltaképp a Nap legkülső rétege, amelyet csupán teljes fogyatkozás idején lehet megfigyelni, épp ezért a napfogyatkozások egyik legfőbb látványossága és célja a korona megörökítése. Az aktuális alakja a naptevékenységtől függ, így soha nem mutatkozik azonosnak.

A felvételek feldolgozása során sikerült az ott lévő, halálába rohanó üstököst is előcsalogatni a fotók összegzésével – ez a technika az egyetlen egyedi képhez túl halvány objektumokat mutatja meg úgy, hogy az adott égitestet és a körülötte lévő égbolt jel/zaj arányát optimalizálja. A kész felvételen az üstökösön és a napkorona szálas szerkezetén túl néhány csillag is feltűnik.

Forrás: ng.hu