Természetes eredetű édesítők új generációja: sztívia, agávészirup, xilit és társaik

Az étkezési cukor mellett cukorpótlók vagy cukorhelyettesítők jelentek meg a XX. században, ezeknek közel azonos az energiaértéke, de lassabban szívódnak fel, alacsonyabb a vércukorszint-emelő hatásuk. Egyik ilyen természetes édesítő a fruktóz, melyet gyümölcsökből állítanak elő, ezért gyümölcscukornak is nevezik. A másik cukorhelyettesítő anyagot, a szorbitot erjesztéssel állítják elő gabonából.

A természetes eredetű édesítők közül újabban előtérbe került egy Közép- és Dél-Amerikában őshonos növény, a Stevia rebaudiana leveléből készített stevia-kivonat, amely magyar neve jázminpakóca, de sztíviának, szteviának vagy steviának is neveznek. Több százszor édesebb a kristálycukornál, így nagyon kis mennyiségre van belőle szükség az édes íz eléréséhez, emellett lassú a felszívódása, igen kedvezően alacsony a glikémiás indexe. Hátránya a keserű utóíz, de ez csak nem megfelelő adagolásánál jelentkezhet. Kalória- és szénhidrátmentes. A sztívia por, tabletta, oldat, kivonat és őrlemény formájában kiválóan alkalmas édesítésre, a szárított sztívialevelet elsősorban teakészítésre használják. Számos ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, különösen a cukorbetegek diétájában használható jól.

 

Egy másik természetes édesítő a xilit, amelyet a nyírfa rostjaiban található xilánból állítanak, elő ezért nevezik nyírfacukornak is. A kalóriatartalma 40%-kal, szénhidráttartalma 70%-kal alacsonyabb a cukorénál, glikémiás indexe alacsony, lassan szívódik fel, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják, de a szénhidrátbevitelbe be kell számítani.

 

Természetes úton képződő cukoralkohol az erytritol, a cukornál kevésbé édes, de grammonként mindössze 0,2 kalóriát tartalmaz, glikémiás indexe igen alacsony.

Egy mexikói kaktuszból állítják elő az agávészirupot, mely döntően fruktózt tartalmaz, magas ásványianyag-tartalma mellett kalóriatartalma elég magas, 100 gramm 300 kcal-t tartalmaz. Egy teáskanál nektárban 16 gramm fruktóz van. Miután az íze intenzívebb a cukornál kevesebb is elég belőle, ezért módjával felhasználható diétás étrendben is.

Az emberek táplálkozásában mindig nagy szerepe volt az édes íznek. Kezdetben növényekből nyertek édesítőanyagokat, később a mézet használták édesítésre, majd az V-VII. század körül beindult a cukorgyártás, és elterjedtté vált a cukor használata.