A Stockholmi Egyetem új vizsgálata alapján az emberi csoportméret elemzése során nem lehet ilyen módon kognitív határt megállapítani. Úgy tűnik, a Dunbar-szám nem állja meg a helyét.
Robin Dunbar a neocortex relatív nagyságát és a nem ember főemlősök csoportméreteit vetette össze, így következtetett a 150-es számra. Utóbb több empirikus tanulmány is igazolta felvetését, igaz, egyes vizsgálatok más csoportlétszámot mutattak ki. A Dunbar-szám az évek során elterjedté és népszerűvé vált, még a popkultúrában is megjelent.
„A Dunbar-szám elméleti alapja ingatag” – mondta Patrik Lindenfors, a Stockholmi Egyetem zoológusa. A szakember szerint a többi főemlős agya nem teljesen úgy kezeli a társas érintkezésre vonatkozó információkat, mint a miénk, a főemlősök társas életmódját ráadásul az agyon kívül egyéb faktorok, így táplálkozásuk és ragadozóik is befolyásolják. „Továbbá az emberek társas hálózatainak mérete nagyobb változatosságot mutat” – tette hozzá a kutató.
A csapat a legújabb statisztikai módszerekkel és a főemlősök agyára vonatkozó legfrissebb adatokkal próbálta reprodukálni Dunbar vizsgálatát, a szakértők viszont rendre 150-nél nagyobb, illetve kisebb számot kaptak. Az érték 95 százalékos konfidencia intervallummal 2 és 520 közé esett, ami azt jelenti, hogy jelenlegi tudásunk mellett ilyen módszerrel lehetetlen pontos becslést adni az emberek esetében.