Paige Hinners számítógép segítségével végzett elemzéseket az ujjlenyomat barázdáinak változásain: azt vizsgálta, mennyi idő elteltével mosódnak el a vonalak, azonban a vizsgálatok közben egészen más jellegű információra lett figyelmes: eltűntek a telítetlen zsírsavak. Felmerült persze, hogy hova lettek ezek a zsírsavak? A kutató és társai által elvégzett számos tesztből és próbálkozásból kiderült, hogy a levegőben lévő ózon hatására lebomlottak, s e folyamat alapján talán meghatározható az, hogy mióta van az adott felületen az ujjlenyomat.
A vizsgálatokhoz speciális lézeres tömegspektrométert használtak a kutatók, a műszer a felületeken hagyott ujjnyomokban a különféle anyagok összetételét méri fel, s ezzel a benne lévő zsírszerű anyagok arányát is képes kimutatni.
„Jelenleg az eltelt napok számát tudjuk megállapítani, például nagyon könnyen megkülönböztethető egy friss ujjnyom az egynapostól” – magyarázta Hinners. Azt is megvizsgálták a kutatók, hogy az ujjnyomok megjelenítéséhez használt por befolyásolja-e a mérés eredményét, és azt találták, hogy nem.
A vizsgálatokat 3 embertől eredő ujjlenyomatokon végezték, tehát egyelőre nincs még szó azonnali gyakorlati alkalmazásról. Az azonban világossá vált, hogy ez az út járható, és további vizsgálatokkal lehet, és kell finomítani a méréseket, s az azokból levonható következtetéseket. Szükséges még felmérni, hogyan hatnak a különböző környezeti tényezők az ujjnyomok zsírsavaira, így például azt, hogy mennyiben változik a lebomlás párás vagy száraz környezetben. A kutatásokat az USA Nemzeti Igazságszolgáltatási Intézete támogatja, az eddigi eredményeket pedig az Analytical Chemistry szakfolyóiratban közölték a kutatók.
Forrás: ng.hu