Te miért szoktál veszekedni?
Létrehozva: 5/17/2011 2 perc StresszLélekLelki bajokSírásÖsszes cikk
Aligha létezik olyan kapcsolat, amelyben soha nem robban ki veszekedés. Hiszen bizonyos fenyegetettség esetén az ember természetes reakciója a düh, az agresszió, s ennek verbális formája, a veszekedés. Nem mindegy azonban, miért, hogyan, hányszor veszekszünk. S főleg: képesek vagyunk-e közös nevezőt találni a végén? Nem mindegy, hogy a veszekedés a konfliktusok megoldásának módja-e, avagy újabb konfliktusok gerjesztője.
De miért veszekszünk? Azért-e, amit szavakba fogalunk? Netán egészen másért? Egy biztos, a veszekedés mindig az indulat kiélését, annak levezetését szolgálja. Ha elemezni akarjuk, meg kell találnunk keletkezésének igazi okát. Amikor egy családban a szemét levitele, a főzés, mosogatás, teregetés a veszekedések témája, többnyire valami egészen másról van szó.
A férfi esetleg a főnökére szeretné ráborítani az asztalt, ezt nem teheti, tehát nekitámad az asszonynak: már megint elsóztad a levest. Ez a problémája? Nyilván nem. Az asszony viszont sértve érzi magát, egész nap takarított, utál takarítani, ezért így reagál: annyira sem becsülsz, hogy levedd a cipődet. A probléma itt sem elsősorban az, hogy a férfi behordja a sarat. Az asszony személyiségében érzi megbántva magát. Ez pedig rombolja önbecsülését. Mert bizonytalan. Úgy érzi, a másik már nem szereti, nem elég fontos neki. Amióta a házasságok inkább szerelemből köttetnek, nagy a valószínűsége: olyan emberek kerülnek össze, akik más kulturális és társadalmi közegből, más értékrendet követő családokból származnak. Más módon nevelték őket, ezért eltérőek a gyereknevelésről vallott nézeteik is. Az efféle elveket otthonról hozzuk, saját szocializációs mintáinkat követjük általuk. Akkor tehát, amikor a másik attitűdjét – persze, mert te mindent megengedsz neki – kritizáljuk, a gyereken keresztül őt magát, sőt a családját utasítjuk el. Rád ütött, mondjuk, ha a kölyök valami rosszat csinál, s ezzel azt állítjuk, hogy te, a te családod a rossz. Ez olyan sértés, amit nehéz feldolgozni. Ha a gyerek elhoz valamit az óvodából, az szégyen. Azt állítjuk, ilyen szégyen a mi családunkban soha nem fordult elő. Ezzel áthárítjuk a felelősséget. Nem az én hibám, hogy rosszul tanul, lop, csavarog. Tőled örökölte. Te vagy a felelős, neked kell megoldani a problémát, vagyis én kibújok a felelősség alól. A gyereknevelés az a terület, ahol nem szabadna veszekedni, az emberek mégis itt ejtik a legmélyebb sebeket egymáson és sajnos, a gyerekeiken is.
A férfi esetleg a főnökére szeretné ráborítani az asztalt, ezt nem teheti, tehát nekitámad az asszonynak: már megint elsóztad a levest. Ez a problémája? Nyilván nem. Az asszony viszont sértve érzi magát, egész nap takarított, utál takarítani, ezért így reagál: annyira sem becsülsz, hogy levedd a cipődet. A probléma itt sem elsősorban az, hogy a férfi behordja a sarat. Az asszony személyiségében érzi megbántva magát. Ez pedig rombolja önbecsülését. Mert bizonytalan. Úgy érzi, a másik már nem szereti, nem elég fontos neki. Amióta a házasságok inkább szerelemből köttetnek, nagy a valószínűsége: olyan emberek kerülnek össze, akik más kulturális és társadalmi közegből, más értékrendet követő családokból származnak. Más módon nevelték őket, ezért eltérőek a gyereknevelésről vallott nézeteik is. Az efféle elveket otthonról hozzuk, saját szocializációs mintáinkat követjük általuk. Akkor tehát, amikor a másik attitűdjét – persze, mert te mindent megengedsz neki – kritizáljuk, a gyereken keresztül őt magát, sőt a családját utasítjuk el. Rád ütött, mondjuk, ha a kölyök valami rosszat csinál, s ezzel azt állítjuk, hogy te, a te családod a rossz. Ez olyan sértés, amit nehéz feldolgozni. Ha a gyerek elhoz valamit az óvodából, az szégyen. Azt állítjuk, ilyen szégyen a mi családunkban soha nem fordult elő. Ezzel áthárítjuk a felelősséget. Nem az én hibám, hogy rosszul tanul, lop, csavarog. Tőled örökölte. Te vagy a felelős, neked kell megoldani a problémát, vagyis én kibújok a felelősség alól. A gyereknevelés az a terület, ahol nem szabadna veszekedni, az emberek mégis itt ejtik a legmélyebb sebeket egymáson és sajnos, a gyerekeiken is.
Nálatok a veszekedés a konfliktusok megoldásának módja, avagy újabb konfliktusok gerjesztője?