Minden olyan személy – írja Dr. Bruce Goldberg Energiavámpírok című könyvében – energiavámpírnak minősül, aki folyamatosan megköveteli, hogy időt és figyelmet fordíts rá. Gyakori anya–lány viszonyban, de nem ritka házaspárok között sem.
Az energiavámpírokat onnan lehet megismerni, hogy beszélnek feltartóztathatatlanul. Nem ismerik a pontot. Csak a vesszőt. Miközben beszélnek, soha nem viszi le a hangsúlyt. Elvárják, hogy néha együttérzően bólints. Ellenőrző kérdéseket tesznek fel, hogy meggyőződjenek róla, figyelsz. Ellentmondást nem tűrnek. Meg vannak győződve saját fontosságukról, s arról, hogy a környezetüknek kötelessége az ő gondjaikkal foglalkozni.
Ha társasággal jönnek, nem veszik észre, hogy már mindenki hazament. Nincsenek tekintettel a gyerekre, akit le kéne fektetni. Egyébként a saját gyerekükre sem. Ha végre elmennek, úgy érzed magad, mint akit kicsavartak, fáj a fejed, s nem érted, mi bajod van. Mert nem tudod, hogy egy energiavámpírral hozott össze a balsorsod. A pszichológia jól ismeri azt a személyiségtípust, amelyik a másik embert arra használja csupán, hogy rázúdítsa problémáit, a másik jókedvéből, vidámságából, pozitív hozzáállásából energiát szívjon el. Mert az energia vámpírok rendszerint alacsony energiaszinttel rendelkeznek, szeretnek ráakaszkodni a boldog, derűs emberekre. Ügyesen hálózzák be őket, mielőtt elkezdenék életerejüket szívni. Legtöbbjük gyerekkorában sokat csalódott, szeretetéhségben szenvedett. Segíteni, a mások iránti megértésre rávenni szinte lehetetlen őket.
Hogyan védekezhetünk mégis ellenük?
- Mondjunk nekik nemet.
- Ha panaszkodnak, panaszkodjunk mi is.
- Mielőtt kérnének valamit, kérjünk szívességet mi.
- Ha nem sikerül elkerülni a velük való találkozást, a legjobb védekezés, ha kikapcsoljuk az agyunkat .
- Vonjunk energiapajzsot magunk köré.
Azok az emberek, akik megállás nélkül panaszkodnak, negatívak, sértődékenyek, és legkedvesebb tevékenységük az érzelmi zsarolás.