Savanyú-e a szingli szőlő?

Szinglik azok a 25-35 éves, többnyire magasan képzett és jól kereső nők, akik egyedül élnek. Olyan nők, akik kényszerből vagy saját választásból önállóak, és a családanyákkal ellentétben, több idejük jut magukra, szórakozásra, önmegvalósításra. Egyes vélemények szerint a szingliség olyan átmeneti állapot, amely elérhet kivétel nélkül minden nőt, házasság előtt vagy válás után. Ugyanakkor épp most 30 körüli az első olyan női generáció, akiknek a férfiakkal egyenlő esélyeik vannak az életben. Ugyanolyan végzettséggel ugyanolyan pozíciót érhetnek el, és ugyanannyit kereshetnek, mint az erősebbik nem. A férfiakról szingliként alig esik szó, noha közöttük éppúgy dívik ez az életforma.

A szingli nők 70%-a azonban nem önként szingli, csupán megtanult együtt élni ezzel az életformával. De a világért sem árulnák el, hogy valójában legszívesebben poros férficipőket tisztogatnának, nyomogatnák vissza a fogkrémes tubust, és panaszkodnának a barátnőiknek, hogy férjük/élettársuk szokásaitól a plafonra tudnának mászni. Ennél sokkal egyszerűbb és méltóságteljesebb dolog divatos szingliként megélni a helyzetet, ha már egyszer minden média azt sulykolja az emberbe, hogy nem is olyan rossz az.

Ha az ember kinyit egy átlagos női magazint, azt tapasztalja, hogy a benne lévő cikkek zöme bizony nem a gyermekes anyukáknak szól. Mutasson nekem valaki egy olyan nőt, aki a két iskolás kölke mellett spinning órákra jár, wellness-szalonokban piheni ki negyedévente a munkahelyi hajtást, nem adja alább Dolce & Gabbananál, csak céklalevet iszik, csúcsmodell az autója és a mobiltelefonja is, nem beszélve a saját karosszériájáról… Nem sok ilyen van. A legtöbbje örül, ha többé-kevésbé formában tudja tartani magát.

Divatos szinglinek lenni pénzkérdés is. Egyedül élni, lakást fenntartani, szórakozásra költeni nem kis anyagi teher. Viszont a szingli magára költheti minden pénzét, és ezt nagyon jól tudja a reklámipar is: a kozmetikai cikkek többségét kifejezetten a szingli életformával reklámozzák. Az Egyesült Államokban már olyan szinten kezeli a kereskedelem a jelenlétüket, hogy külön lakónegyedeket építenek számukra, mindenütt kapható egyszemélyes készétel. Rengeteg szórakozóhely létesül, melyet az egyedülállók számára terveznek és egyáltalán nem ciki ott egyedül eltölteni az estét. Tehát divatnak jó, megél belőle számtalan iparág, egész kultusza van már. Egyre-másra jelennek meg szinglikről szóló könyvek is. De a szingliség csak a fiatalok műfaja lehet. Mert azért a nők – történelmi, társadalmi örökségük, genetikai meghatározottságuk folytán – bizonyos kort átlépve gyermekre vágynak, családra, gondoskodásra. A statisztikák is azt mutatják, hogy az egyedül élők nagyobb számban betegek és depressziósak, valamint rövidebb ideig élnek, mint a családosok.

Talán se nem irigylésre, se nem sajnálatra méltóak, csak egy új életforma képviselői, akikkel számolnia kell a társadalomnak. Csak ne folyton a szegény, túlsúlyos Bridget Jones jutna eszünkbe róluk, akinek láttán nem mindig a nevetéstől csöpögtek a könnyeink. Olyan szánalmas volt szegény az örökös szeretetre vágyásával, hogy a szingli lét hallatán az embernek azért egy ideig mégiscsak az fog eszébe jutni, hogy savanyú a szőlő…

Forrás: https://szocialterapia.hu/