Lehet, hogy érzelmi zsarolás áldozata vagy?

A szülő–gyerek kapcsolatban akkor szokott kialakulni, amikor a szülő nem képes tudomásul venni, hogy gyereke felnőtt, nem engedi meg, hogy leváljon róla, és a saját életét élje. Ez a fajta szeretet nem jó senkinek. Mert ebben a viszonyban a szeretet nem a másik embernek szól, hanem annak a módnak, ahogyan nekem tetsző életet él. Az ilyen érzelmi viszonyban a szülő nem szereti a gyereket, hanem büszke rá, nem elfogadja olyannak, amilyen, hanem örökké arra kényszerítem, hogy úgy éljen, olyan legyen, azt a programot hajtsa végre, amit én, a szülő akarok. Ezt nevezi a pszichológia érzelmi zsarolásnak. Ez azt jelenti, hogy a szeretetemet feltételekhez kötöm.

Márpedig az igazi szeretet nem feltételekhez kötött. Egy ilyen kapcsolathoz persze két ember kell. A gyereknek is meg kell tanulnia küzdeni saját felnőttségéért. Ellen kell szegülnie a zsarolásnak. Fel kell vállalnia annak a terhét, hogy édesanyja vagy édesapja megbántódik. Mindenkinek jobb ugyanis, ha kialakulnak a határok, és a gyereke életébe belenőtt édesanya megtapasztalja, hogy gyerekének saját családja, ízlése, elképzelése van az élet apró és nagy dolgairól. És persze megtanulja elfogadni azokat. Ez nem könnyű, nem megy egyik napról a másikra, nem egyetlen tisztázó beszélgetés hatására történik meg, hanem komoly erőfeszítés, munka eredménye. Ezt a munkát azonban el kell végezni, s ez nem lehetetlen.

Ugyanilyen játszma kialakulhat felnőttkori párkapcsolatban is. Ilyenkor az egyik fél, rendszerint a nő, úgy él, úgy viselkedik, hogy minden cselekedetével, mozdulatával, azt üzeni, nem tudok boldogulni nélküled. Ha a nő azt mondja, kérlek, ne menj el a haverokkal sörözni, mert egyedül érzem magam, ez nem zsarolás. A zsarolás az, amikor azt mondja, persze drágám menj csak nyugodtan, s közben sóhajtozik, a feje fájdul, és napokig játssza a sértettet. Megvonja a párjától a szeretetet, netán a szexet. Mondatai és viselkedése között ellentét van, mely feszíti és rombolja a kapcsolatot. Ezt az emberi játszmát csak úgy lehet leállítani, ha az egyik fél kilép belőle: tehát, ha esetünkben a férfi nem kér engedélyt, és nem kér bocsánatot sem, amiért elmegy. Egyszerűen kijelenti, fáradt vagyok, szükségem van egy kis lazításra, holnap elmegyek sörözni a haverokkal. Tudom, hogy nem örülsz neki, de engesztelésképpen hét végén elviszlek vacsorázni.